Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben
A. Szabadalmak A szabadalmak területén a nemzetközi együttműködés a Közösség alapítása előtti időre nyúlik vissza. 1947-ben hozták létre a Hágában működő Nemzetközi Szabadalmi Intézetet. Az intézetet létrehozó szerződés köre később jelentősen bővült. Az Európa Tanács országai 1953-ban a szabadalmi bejelentések alakiságainak egységesítésére, 1954-ben a nemzetközi szabadalmi osztályozásra, 1963-ban pedig a szabadalmi anyagi jog egyes rendelkezéseinek egységesítésére kötöttek megállapodásokat. Az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés 1957-ben történő aláírását követően tervek születtek a nemzetek fölötti szupranacionális közösségi szabadalom megteremtésére, azonban sem az 1962-ben, sem az 1969-ben elkészült megállapodás tervezeteket nem koronázta siker. Az 1970-ben létrejött Szabadalmi Együttműködési Megállapodás (PCT) létrejöttét követően felgyorsult a tevékenység egy közösségi szabadalmi rendszer létrehozásának munkálatai vonatkozásában, amelyet két lépcsőben kívántak létrehozni. B. Egyezmények a szabadalmak területén Az Európai Szabadalmi Egyezményt Münchenben 1973. október 5-én írták alá. Gyakran találkozni a Megállapodás rövidített alakjával: EPC = angolul, EPÜ = németül, CBE = franciául. Az Európai Szabadalmi Egyezményt Müncheni Szerződésnek is nevezik. Az Egyezmény funkcionálását az Európai Szabadalmi Hivatal biztosítja, amely Münchenben székel. Az Európai Szabadalmi Egyezmény 18 tagot számlál. Az Európai Közösség 15 országán kívül Svájc, Monaco és Lichtenstein is tagjai. Az Egyezmény távolról sem a Közösség által létrehozott megállapodás. A Megállapodást nem közösségi szervek létesítették, korábban nem minden közösségi állam volt a tagja, irányítása, költségvetése önálló. Tehát nem tartozik a közösségi megállapodások közé annak ellenére, hogy valamennyi közösségi ország részt vesz abban. A Megállapodás 1977. október 5-én lépett hatályba, hivatalos nyelve: a német, francia és az angol. Az egységes követelmények szerint egységes eljárásban történő engedélyezés jelentősen közrehatott a szabadalmakra vonatkozó jogi előírások harmonizálásában. így az Egyezmény egységesítette a szabadalmaz-hatósági feltételekre vonatkozó anyagi, jogi előírásokat. Európai szabadalmak olyan találmányokra engedélyezhetek, amelyek újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók. Az Európai Szabadalmi Egyezményről részletesen a III. rész „A szabadalmak jogi oltalma, versenyszabadság és a versenyjogi szabályozás konfliktusa az Európai Közösségben” c. 1. fejezete számol be. Szempontunkból különlegesen fontos szerepet tölt be az 1975. december 15-én Luxemburgban aláírt Közösségi Szabadalomról szóló Egyezmény. A Közösségi Szabadalomról szóló Egyezményt 1985-ben és 1989-ben módosították és kiegészítették. A Megállapodás az európai szabadalom sajátos fajtájaként hozza létre a Közösségi szabadalmakat. A Közösségi szabadalmi rendszer indítását és az ún. Luxemburgi Egyezmény hatálybalépését 1992- re tervezték. A Közösségi szabadalmi rendszer lényeges részét fogja képezni - az elképzelések szerint - az egységes belső piacnak. A Megállapodás nemzetek feletti közösségi szabadalmat hoz létre, azonban a közösségi szabadalom az engedélyezés után is egységes szabadalomként fog funkcionálni. 48 © Phare Program HU-94.05
