Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben
C. Az Európai Bíróság A Bizottság mellett az Európai Bíróság szerepét tekintjük kiemelkedőnek. Mint ahogy erre korábban utaltunk, arra jelentős szerepet játszott a versenyszabadság alapkövetelménye és a jogi monopóliumot jelentő ipari tulajdonjogok közötti ellentmondás feloldásában. Az Európai Bíróságnak jelentős szerepe volt az ipari tulajdonjogok fennmaradásában is. Az Európai Bíróság gyakorlatát a szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők és ipari minták vonatkozásában a III. rész E, 2., 3. és 4. fejezetei ismertetik.- a védjegyoltalomból eredő jogok nem minősíthetők az EK-Szerződés 85. cikk A szabadalmas joga kimerül abban az esetben, ha a szabadalmazott terméket maga forgalmazta, vagy az ő hozzájárulásával más hozta forgalomba. Az ügy révén vált a jogkimerülés a Közösség általános jogintézményévé. D. Jogforrások Az iparjogvédelem jogforrásai között igen fontosak az ún. elsődleges jogforrások, mivel mind az EK-Szerződésnek, mind pedig az Európai Szén- és Acél Közösséget létrehozó szerződésnek fontos iparjogvédelmi előírásai vannak. A másodlagos jogforrások között megtaláljuk- a Közösség Tanácsa által hozott irányelveket. Ilyen pl. a Tanács 89/104. EGK irányelve a tagállamok védjegyekre vonatkozó jog szabályainak közelítéséről;- Tanácsi rendeleteket például a 3295/94/EK rendelet a hamisított, bitorlással előállított áruk szabad forgalomba kerülésének, exportjának megakadályozására;- Bizottsági rendeleteket. Bizottsági rendeleteket hoznak a csoportmentesítések kérdésében, lásd pl. a 4087/88. sz. Bizottsági rendeletet a franchise csoportmentesítésekről;- Nemzetközi megállapodásokat. Ilyen pl. az EFTA országokkal létrehozott Európai Gazdasági Térség kialakításáról szóló megállapodás, melynek fontos iparjogvédelmi vonatkozásai vannak. Meg kell említeni a közösségi jog forrásai közül azokat a nemzetközi megállapodásokat, amelyeket nem közösségi szervek készítettek elő és kötöttek. Ilyenek:- az Európai Szabadalmi Egyezmény, amelyet 1973-ban Münchenben kötöttek, továbbá- a Közösségi Szabadalomról szóló 1997. évi Luxemburgi Megállapodás. Az ilyen megállapodásokat mint harmadlagos tercier jogforrásokat tartják nyilván. 3. AZ IPARJOGVÉDELMI INTEGRÁCIÓ EREDMÉNYEI A SZABADALMAK, VÉDJEGYEK, IPARI MINTÁK ÉS A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK TERÜLETÉN Az Európai Közösség iparjogvédelmi integrációjának kezdeti állomása az Európai Szabadalmi Egyezmény 1977-ben történő hatálybalépése volt. Az ezt követő tíz évben minden területen erőteljesen megindultak a kodifikációs munkálatok. A következő tíz évben a közösségi iparjogvédelmi együttműködés minden területen intenzívvé vált és túlzás nélkül lehet állítani, hogy 1987 és 1997 között több eredmény született mint az integráció első harminc éve alatt. Érdemes az iparjogvédelmi integráció eredményeit számbavenni mind a szabadalmak, mind a védjegyek, mind az ipari minták vonatkozásában. © Phare Program HU-94.05 47
