Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)

II. rész. Az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben

A fentiek ellenére némi kritikai éllel azt lehet elmondani, hogy az ipari tulajdon tárgya­inak, különösen a szabadalmak és használati minták társítása terén még nagyon sokat lehet­ne tenni. Ugyanis nem minden szakember számára létezik az asszociáció a szabadalmak és az innováció között. Az egyik rangos francia nyelvű, a Közösséggel foglalkozó gazdasági folyóirat 1996 márciusában különszámot adott ki, amelynek a célja az Európai Közösség iparpolitikájának bemutatása volt. A 16 különböző tanulmány egyike sem említi sem a találmányok, szaba­dalmak és az ipari tulajdon más tárgyainak szerepét, sem pedig azok közvetlen jelentőségét az innovációs tevékenységben. B, A versenyszabadság követelménye és az ipari tulajdonjogok közötti egyensúly megteremtése A Közösség működésének alapvető követelménye a közös belső piac zavartalan működteté­se, az áruk, szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása. Az ipari tulajdonjogok negatív jellege, abszolút szerkezete, kizárólagossága és területi hatálya (azaz egy-egy or­szágra való kiterjedése) erőteljesen gátolná a fenti versenyszabadságok érvényesülését. Itt elsősorban arra kell gondolni, hogy egy védjegy vagy szabadalom kizárólagos joga, több országban történő bejelentéssel és licencek adásával tökéletesen monopolizálni tudná az érintett piacot. Az ipari tulajdon, a versenyszabadság és a versenyjog kapcsolatát e könyv I. rész „Az ipari tulajdon, a versenyszabadság és versenyjog az Európai Közösségben” c. 1. fejezete tárgyalja. Az ipari tulajdon tárgyainak és oltalmának a szerepe kompromisszumok tárgya az Euró­pai Közösségben. Az iparjogvédelmi tevékenység szerepe az integrációban - egységes po­litika alkalmazása híján - ellentmondásos.- A Közösség - a benne résztvevő államok tagsági viszonya alapján - vesz részt a generális iparjogvédelmi egyezményekben és nem saját jogán gazdasági, politikai sú­lyának megfelelően, azaz e megállapodások általában nem alkalmasak közösségi érde­kek védelmére.- Az iparjogvédelmi integrációt és a klasszikus iparjogvédelmi rendelkezések alkalmazá­sát erőteljesen háttérbe szorítja a versenyjog, így sokan az ipari tulajdonjogok „erózi­ójáról” beszélnek.- Bár nyilvánvaló a szabadalmak és más, az ipari tulajdon oltalmi körébe tartozó alkotá­sok közvetlen hatása a műszaki-tudományos haladás elősegítésében, ennek a tudatosí­tása - teljes mértékben - nem történt meg. A fentiek ellenére a Közösségben már a 70-es évek elején általánossá vált az a felismerés, hogy az egységes belső piac funkcionálása az ipari tulajdon oltalma területén is megköveteli valamennyi területen a regionális rendszer kiépítését. 2. AZ IPARI TULAJDON VÉDELMÉVEL KAPCSOLATOS TEVÉKENYSÉG SZERVEZETE ÉS IRÁNYÍTÁSA Az Európai Közösség az iparjogvédelmi integráció legfejlettebb fokozatának megvalósítá­sára törekszik. A szupranac ionál is szintet célozzák meg. Ez azt jelenti, hogy olyan engedé­lyezési rendszer valósul meg, mint egyetlen ország esetén. Ez a szupranacionális fokozat feltételezi az egységesített normarendszer, azonos eljárási feltételek az egész Közösségre kiterjedő területi hatály és közös hivatal létét. © Phare Program HU-94.05 45

Next

/
Thumbnails
Contents