Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
I. rész. Az ipari tulajdon monopol jellege és a gazdasági verseny szabályozása az Európai Közösségben
A szabadalmak területén mind ez ideig az oltalomképesség kritériumai és az engedélyezési eljárás követelményeinek egységesítésére került sor. A védjegyek vonatkozásában a nemzeti védjegyjogszabályok harmonizációjára sor került a 89/104. CEE sz., a tagországok védjegyjogi normái közelítéséről szóló közösségi direktíva alapján. A védjegyek területén sor került a harmonizáció további fontos lépéseként a 40/94. CEE rendelet alapján az egységes ismérvek szerint oltalom alatt álló, az egész Közösség területére vonatkozó közösségi védjegyengedélyezési rendszer létrehozására. A védjegyek vonatkozásában a harmonizáció jelentősen előrehaladt állapotban van, sőt a Közösség védjegyrendszere Alicante központtal 1996-tól működik. A Hivatal neve - A Belső Piac Harmonizációs Hivatala - sokat sejtet. E Hivatal lesz a közösségi ipari minta hivatal is. Az ipari minták területén sem az egységes mintarendszer, sem az országok jogharmonizációja nem jött még létre, bár e vonatkozásban már 1991-ben kidolgozták a Közösségi ipari mintaharmonizációt előíró Zöld Könyvet (Grünbuch - Green Paper - Livre Vert.) és 1997-ben több változat után elkészült Közösségi Ipari Minta rendelettervezete, amelyet az Európai Parlament még mindig nem fogadott el. A jogi harmonizáció elősegíti a jogi szabályozás konfliktusainak feloldását. Erre jó példát nyújt az eredetmegjelölések és származási jelzések szabályozása. Ami a földrajzi árujelzőket illeti, a jogi normák egységesítése és a regionális közösségi oltalmi rendszer kiépítése a földrajzi árujelzők területén valósult meg elsőként a 2081/92. sz. rendelet, a 823/87. sz. rendelet és az 1576/89. sz. rendelet révén. Egészében véve el lehet mondani, hogy ott, ahol a jogi normák közelítése megvalósult, jelentős lehetőség nyílik a versenysza-bályozással való összhang megteremtésére, hiszen a jogalkotó - kü-lönösen a Közösségben - általában versenycentrikus normákat alkot. Azokon a területeken, ahol a harmonizáció nem valósult meg, sokkal nehezebben történhet meg, sokkal kevésbé egyértelmű az ipari tulajdonjogok oltalmából és a szabad verseny követelményéből származó ellentétek feloldása. így például a Közösségben a szabadalmak estében a jogkimerülésről szóló „élő” előírásokról azért nem beszélhetünk, mivel a Közösségi Szabadalomról szóló Megállapodás idevonatkozó rendelkezései - és maga a szerződés sem - mind a mai napig nem léptek hatályba. Az ipari minták területén egyaránt nincs jogszabályi rendelkezés a jogkimerülésről (mivel a vonatkozó jogi szabályozás nem készült el). B. A versenyjogi jogszabályok harmonizációja A versenyjogi jogszabályok harmonizációjával az európai versenyjogok és nemzeti versenyjogok kapcsolata a jogi tanulmányok aktualizált fontos területe. A közösségi és nemzeti versenyjogok kölcsönös kapcsolatát a közösségi rendelkezések közvetlen hatálya és dominanciája határozza meg. Az EK-Szerződés kartelltilalomra és erőfölénnyel kapcsolatos rendelkezéseit minden államban kötelezően alkalmazzák. Mivel jelen tanulmány a kötelező hatályú közösségi jogok és a nemzeti iparjogvédelmi szabályok lehetséges ütközését vizsgálja, nincs annak szerepe a konfliktuselemzés szempontjából, hogy a nemzeti versenyjogok harmonizációja még nem valósult teljes mértékben meg. © Phare Program HU-94.05 27
