Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
' képzelhető el és a mintához fűződő kizárólagos jog nem olyan hosszú, mint ahogy az a védjegyek vonatkozásában. Az ipari minták vonatkozásában nehezíti a versenykorlátozások elleni szabályozással való összhang megteremtését az is, hogy a csoportmentesítések az ipari mintákra nem vonatkoznak, tehát sem a szakosodási megállapodások, sem a kutatás-fejlesztési megállapodások, sem a franchise megállapodások, sőt még a technológiatranszfer csoportmentesítésére vonatkozó szabályozások sem tartalmaznak ipari mintákra vonatkozó előírást. Meg kell jegyezni, hogy a technológiatranszfer csoportmentesítéseknél nehezen érthető, hogy miközben a szabadalom fogalma felöleli a szabadalmakat, know-how-ot, használati mintákat és a szabadalmazott növény- és állatfajtákat, ipari mintákra nem vonatkoztatható. Az ipari minta kizárólagosságából és a versenykorlátozások közötti ellentmondás feloldását jelenthetik az egyéni mentesítéseknek az Európai Bizottság által történő megadása, amelynek esetében az erőfölénnyel visszaélés tilalma nem érvényesül abban az esetben, ha az egyébként tiltott megállapodások- hozzájárulnak az árutermelés vagy forgalmazás javításához, vagy a műszaki, illetve gazdasági haladás előmozdításához, miközben az ebből származó haszon méltányos része a fogyasztóhoz jut anélkül, hogy a) az érdekelt vállalatok a célok eléréséhez nem feltétlenül szükséges korlátozásokat vállaljanak, b) lehetőséget teremtsenek az érintett áru jelentős részét illetően a verseny megszüntetésére. A mentesítésnek négy feltétele van. Tehát gazdasági előnyök, előny a fogyasztónál is, szükségtelen korlátozás tilalma és a verseny megszüntetésének tilalma. A gyakorlat egyébként azt mutatja, hogy tömeges az igény az iparjogvédelem terén is - és egyben az ipari minták vonatkozásában is - az egyéni mentesítésekre. Éppen ezért alkalmazzák a csoportmentesítések intézményét. Az ipari minták vonatkozásában a versenykorlátozások tilalma és a kizárólagos jogok gyakorlása közötti ellentmondás feloldását nehezíti az, hogy az ipari minták és a szerzői jogvédelem tárgyai lehetnek és a védjegyek és ipari minták között több funkció egybeesés és formai azonosság van. Számos országban is az ipari mintának minősülő kialakítást védjegyként is és ezen felül a szerzői jogvédelem szabályai szerint is oltalomban lehet részesíteni. Nyilvánvaló, hogy az sem közömbös e szempontból, hogy egyes országokban az ipari minták oltalmi szabályai a szerzői jog szerint nyertek kialakítást. A francia ipari minta jogi szabályozás szerint pl. az ipari mintának eredetinek kell lennie és nem újnak, oltalmának ideje is a szerzői jog oltalmához igazodik, 50 év. Ez a jelenség azért nem közömbös, mert kiemelkedő jelentősége van annak, hogy az ipari mintákra - mivel egyelőre közösségi szabályozás nincs - milyen, azaz mire vonatkozó (szabadalmakra, védjegyre vagy éppen a művészeti alkotásokra) szabályozást kell alkalmazni. Mivel az ipari mintákra semmilyen érvényes központi közösségi szabályozás sem volt, e területen különleges szerep jutott az Európai Bíróság döntéseinek. 5. AZ AUTÓALKATRÉSZEK - CSERÉLHETŐ KAROSSZÉRIAELEMEK - SAJÁTOS VERSENYJOGI PROBLÉMÁI Mint ahogy az az előzőekben említést nyert, az ipari mintaoltalom közösségi kodifikációját sajátos versenyjogi kérdés munkaigényes megoldása hátráltatja: oltalomban részesülhetnek-e az autókarosszéria elemek? © Phare Program HU-94.05 127
