Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
Az ipari termékek magas színvonalú és formagazdag, esztétikus kialakítását rendkívül fontos eszköznek tekintik a harmadik országokkal folytatott gazdasági versenyben, különösen pedig ott, ahol az adott termékek ára kevésbé magas. Gyakran az ipari minták révén sikerül jelentős profitnövekedést elérni az egyes iparágakban (pl. autóiparban) és úgy tartják, hogy a jelentős befektetések megtérülését az ipari minták széles körű hasznosítása garantálja. A kérdés jelentőségét érezteti, hogy a 90-es években például a Közös Piac autóiparának összforgalma a 100 milliárd márka összeget is meghaladja. Az ipari minták révén kielégíthető továbbá a nagyobb anyagi lehetőséggel rendelkező rétegek elitista igénye is. A 90-es években az Európai Közösség országaiban általánossá vált az a vélemény, hogy az egyes ipari minta törvények modernizálásra (Ausztria 1990, Dánia 1970, Benelux országok 1975, Nagy-Britannia 1988, Olaszország 1987, Németország 1988., továbbá Franciaország 1992, Svédország 1995) ellenére az ipari minták jogi szabályozása sem az egyes országokban, sem az integráció egészében, sem nemzetközi vonatkozásban nem felel meg a modem követelményeknek. Ami az egyes országok szabályozásait illeti, az teljesen eltérő. A jogi szabályozás különbözőségét látványosan mutatja az oltalmi idők maximumának különbözősége. Az ipari minták jogi oltalma Portugáliában időben nem korlátozott, Franciaországban 50 év, Nagy- Britanniában 25 év, Németországban 20 év, a Benelux országokban, Írországban, Olaszországban, Dániában 15, Spanyolországban pedig maximum 10 év. Ami az ipari minták közösségi harmonizációját illeti e területen - eltérően a szabadalmaktól, védjegyektől és a földrajzi árujelzőktől - semmiféle előírás nincs hatályban. E vonatkozásban csupán az Európai Bíróság egyes ítéleteire lehet hivatkozni, így például az ipari minták tekintetében is elrendelték e szabadalomra vonatkozó szabályozás alkalmazását, megállapították továbbá az oltalom speciális szabályait. Az ipari minták nemzetközi oltalma a Szellemi Tulajdon Világszervezete (OMPI, WIPO) keretében sem alkalmas arra, hogy a közösség szintjén megoldja a jogközelítés igényét. Ez azért is így van, mert az ipari minták nemzetközi jogvédelmét már a 80-as években sem tartották kielégítőnek. Az ipari minták nemzetközi lajstromozását lehetővé tevő Hágai Megállapodás csupán 20 országot vonultat fel. (A Közösség országai közül Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok a tagjai) rendszerében nem vesz részt - ezt fájlalják - többek között az USA, Ausztrália, Kanada, Dél-Afrikai Köztársaság. Kevésnek tartják - joggal -, hogy a Hágai Megállapodás rendszerében évente mindössze néhány ezer (kb. 5000) ipari mintát lajstromoznak, amely elmarad a fejlett ipari országok bármelyikének a mutatóitól. Pl. 1994-ben Franciaországban 35 228, Németországban 59 670, Japánban 34 948 ipari mintát lajstromoztak. Egészében véve egyet lehet érteni azzal a - némiképp irodalmi - megközelítéssel, amely szerint az ipari mintákat mostohagyereknek lehet tekinteni az intellektuális tulajdonjogok terén. Ami továbbá problémát okoz, nem biztosított - egységes jogi szabályozás híján - az egységes fellépés a tömegméretű mintabitorlások ellen. 2. AZ IPARI MINTÁKRA VONATKOZÓ JOGHARMONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEK Az egységes belső piac megteremtésének igénye az Európai Gazdasági Közösség rendszerében az ipari minták területén sem teszi lehetővé, hogy a nemzeti szabályozás eltérő vonásai és elmaradottsága akadályozzák a szabad áruforgalmat. © Phare Program HU-94.05 123
