Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
Ezért feltétlenül szükségesnek tartják - hasonlóan az iparjogvédelem más területeihez - a nemzeti jogi normák egységesítését, és az ipari minták integrációs rendszerének létrehozását. Senki sem gondolná, hogy a Közösség ipari minta rendszerének létrehozása olyan törekvés, amely három évtizedes múlttal rendelkezik. Az első eredmények nem voltak bátorítok, ugyanis az ezzel foglalkozó munkacsoport 1962-ben azt állapította meg, hogy a nemzeti jogszabályokban fellelhető nagyszámú eltérő rendelkezést gyakorlatilag lehetetlen harmonizálni. Éppen ezért elhatározták, hogy olyan központi, önálló szabályozást dolgoznak ki, amely egyidejűleg lehetővé teszi a nemzeti minta szabályok létezését. Az ipari mintarendszer kidolgozása más prioritásokra (találmányok és védjegyek jogi szabályozása) tekintettel lelassult. A nyolcvanas években a téma napirendre került, a jelentős nemzetközi ipari minta rendezvények közül a Grenoble-ban 1988-ban és Amboise-ban 1990-ben rendezett kollokviumokat kell megemlíteni. Rendkívül jelentős volt, hogy a München székhelyű szabadalmi, szerzői jogi és versenyjogi kérdésekre specializált Max-Planck Institut által kidolgozott, a közösségi ipari minta rendszerének felállításáról készített tanulmány, amelyet 1990-ben szakértői értekezleten vitattak meg. (Közzé lett téve a GRUR International c. folyóiratban: 1990. 8. szám.) Ezért e téren komoly tanulmányokat folytatnak, amelyek eredményét 1991-berva Livre Vert (Zöld Könyv) dokumentumban összegezték. A Zöld Könyv az ipari minták jogi szabályozásának új modelljét képezi. A jogi szabályozásnak két alapvető célja van:- Égy kötelező érvényű rendelet (Reglament) elkészítése az EGK ipari minta szabályozás központi megvalósításával, ipari minta hivatal felállításával, a központi lajstromozási rendszer feltételeinek meghatározása útján.- Irányelvek kiadása kötelező jelleggel a közösségi országok nemzeti ipari minta jogszabályainak közelítéséről és egységesítéséről. Az elképzelések szerint a Közösség központi lajstromozási rendszere mellett létezni fognak a nemzeti lajstromozási rendszerek, ennek megfelelően a találmányi hivataloknak ez a funkciója nem szűnik meg. Az EGK ipari minták jogi oltalmáról szóló elképzeléseket, a „Zöld Könyvet” 1991. júniusában, Brüsszelben adták ki, és annak tartalma vonatkozásában számos szakértői értekezletre került sor az 1991. és 1992. évek folyamán. A Közösség ipari mintával kapcsolatos koncepciót továbbfejlesztve 1993 júliusában adták ki. Ezt követően dolgozták ki az ipari minta harmonizáció direktívája és közösségi ipari mintára vonatkozó rendelet tervezetét, amelyeket 1993 decemberében hoztak nyilvánosságra. Az említett tervezetek 1994., 1995. és 1997. során változtatások és kiegészítések útján továbbfejlesztésre kerültek. Az Európa Parlament elé került jogszabálytervezetek elfogadására még nem került sor. Optimális esetben korábban már 1996-ra képzelték el a végleges döntést, az azonban nem született meg. Jelenleg az ipari minták közösségi jogi szabályozását döntően az akadályozza, hogy az autóalkatrészek mintaoltalmával kapcsolatos problematika a vártnál lényegesen nagyobb mértékben hátráltatta az ipari minta irányelv és a rendelettervezet elkészítését. A kérdéssel kapcsolatos viták során ismételten és ádáz erővel törtek ki az ipari tulajdon tárgyai kizárólagos jogi oltalmával, és a versenykorlátozások tilalma között konfliktusokból eredő viták. A fentiek ellenére a közösségi ipari minta rendszerének kodifikációs munkái során számos kérdésben sikerült megállapodni. Az elkészült tervezetek jelentős előrelépést mutattak a különböző jogi fogalmak és rendelkezések harmonizálása vonatkozásában, így az oltalom tárgya, az oltalom engedélyezése, a kizárások és a nem lajstromozott minták jogvédelme tekintetében. 124 © Phare Program HU-94.05
