Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
A nemzeti jogi szabályozás nem korlátozhatja a közös belső piacot olyan származási jelzések oltalma révén, amelyeknek nincs minőségi funkciója. Kritikát tartalmazó vélemények A német szakemberek körében az ítéletnek - finoman kifejezve - nem volt egyértelmű pozitív megítélése. Úgy tartották, hogy a földrajzi származási jelzések oltalmát akadályozza a döntés. Arra hivatkoztak, hogy az első világháború utáni Versaillesi-Szerződés eltiltotta a francia Cognac és Champagne megjelölések használatától és helyettük a Weinbrand és Sekt megjelöléseket tartották fenn számukra. A német szakemberek további kifogása az volt, hogy az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések között indokolatlanul éles és jelentős különbséget tesznek. A szakirodalomban kifogásolják a francia eredetvédelmi megközelítést, mert a francia jogi szabályozást nemcsak következetlennek tartják, hanem az antagonizmus ijesztő példájának. Túron de Allicante ügy. 1992. Előzmények A spanyol-francia kétoldalú eredetvédelmi megállapodás alapján a „Touronde Alicante” és a „Touron de Jijona” megjelöléseket kizárólag spanyol termékeknek - édességeknek - tartották fenn. A felperes spanyol exportvég volt (exportszövetség), amely beperelte a Perpignanban székelő francia céget, mely édességeket gyártott és ezeket „Touron de Alicante”, „Touron de Jijona”, „Touron catalán type Alicante” és „Touron catalán type Jijona” elnevezéssel hozta forgalomba. Az elsőfokú hatóság az ítéletet elutasította, a másodfokú bíróság (Montpelier) felterjesztette az ügyet az Európai Bírósághoz azzal az előzetes állásfoglalás kéréssel, hogy a kétoldalú eredetvédelmi megállapodásban előírt „Aliciante” és „Jojona” megjelöléseket megillető védelem ellentmond-e az Európai Közösség Alapító Szerződésében foglaltaknak. Az Európai Bíróság megállapításai A döntés minden további nélkül elfogadja a kétoldalú eredetvédelmi megállapodásokban rögzített jogokat és a vállalt kötelezettségeket és védeni rendeli az abban feltüntetett eredetmegjelöléseket. A kétoldalú megállapodásokban foglalt földrajzi árujelzők közösségi elismerése lényegében a nemzeti jog szerint védett földrajzi megjelölések közösségi elismerését jelenti. A bíróság előtti eljárásban azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kétoldalú eredetvédelmi megállapodásban való feltüntetés ellenére a francia cég által árusított édességek nem voltak olyan minőségűek és nem rendelkeztek azokkal a tulajdonságokkal, mint amelyeket a megállapodás megkövetelt. A francia alperes ugyanis arra hivatkozott, hogy a kérdéses Touron de Alicante és Touron de Jijona megjelölések időközben fajtanévvé váltak. Az Európai Bíróság az ügyben differenciál az eredetmegjelölések és származási jelzések között. A származási jelzések nem nyújtanak információt olyan különleges és meglevő objektív tulajdonságokról, amelyek a származási helynek köszönhetők. Ezzel szemben az eredetmegjelölések tanúsítják, hogy a termék előállítása a hatóságok által megállapított és ellenőrzött minőségi előírások vagy gyártási normák szerint történt. Az ítélet tehát kivette az említett megjelöléseket a kétoldalú megállapodás hatálya alól arra hivatkozással, hogy időközben a kérdéses megjelölések fajtanévvé váltak. 120 © Phare Program HU-94.05
