Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
7. ÖSSZEGEZÉS Általánosságban megállapítható, hogy a földrajzi árujelzők verenyfunkciói a Közösségben, elsősorban a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek tekintetében változatlanul igen fontos szerepet játszanak. A földrajzi árujelzők mind szervezetileg, mind szabályozás vonatkozásában több vonatkozásban kiestek az iparjogvédelem területéről. Ez azért tűnik hátrányosnak, mert az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések a védjegyekhez hasonló funkciókat teljesítenek és az iparjogvédelem tárgyai. Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések további sajátossága az, hogy forgalomképességük korlátozott, nem lehet azokat átruházni és licenc formájában értékesíteni, és mindig kizárólagosan egy földrajzi övezethez kötődnek, ezért a közösségi kereskedelmet erősen befolyásolni nem áll módjukban. A földrajzi árujelzők jogvédelmének másik sajátossága, hogy az összefonódik különböző, az oltalmazott termékek előállításával, minőségével, kezelésével, ellenőrzésével kapcsolatos adminisztratív előírásokkal. Az említett adminisztratív előírások viszont gyakran fejtenek ki versenykorlátozó hatást. Ennek megfelelően az Európai Bíróság gyakorlatában sok és az iparjogvédelem körén messze túlmutató ítélet született a földrajzi árujelzők használatával és jogi oltalmával kapcsolatban. Elsősorban a Dassonville és a Cassis de Dijon ügyeket kell megemlíteni. Az adott szakmai terület az Európai Közösség leginkább egységesített, központosított és a nemzeti jogszabályokat leginkább kiszorító területe, amely mintaként említhető az iparjogvédelem közösségi rendszere létrehozása és jogharmonizáció megvalósítása vonatkozásában. €> Phare Program HU-94.05 121
