Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
A Campari ügyben a licencmegállapodásban a licenc adója azt kötötte ki, hogy a licenc vevője sem allicenc formájában, sem a licenc átadása céljából - ahogy az szokásos - nem szerződhet harmadik személlyel. A Bizottság a Campari ügyben azt deklarálta, hogy hasonló kizárólagos licenc a verseny korlátozását jelenti az EK-Szerződés 85. cikk (1) bekezdés alkalmazása szempontjából, mivel az ilyen megállapodás azt a következményt hordozza, hogy harmadik személyt megakadályozzon a védjegy használatában potenciális érdeke és potenciális lehetősége ellenére. A Campari ügyben a Közösség valamennyi országában egy-egy licencvevő kizárólagosságot élvezett. Az olasz Campari cég a licencadó vonatkozásában minden licencvevő lemondott az export lehetőségéről. A megállapodás azt tartalmazta, hogy a licencadó és licenc vevők nem lehetnek egymásnak versenytársai. A döntés a licencvevő arra irányuló kötelezettségét, hogy ne kössön allicenc megállapodást az EK-Szerződés 85. § (1) bekezdésébe nem ütköző kikötésnek minősítette. Az EK-Bizottsága a Campari ügyben az allicenc adás tilalmát úgy minősítette, hogy csak arra irányul, hogy megőrizze a jogot a licencadó számára, hogy a licencvevőket szabadon megválassza. A Bizottság viszont azt állapította meg, hogy az a kikötés, amely a licencvevő számára megtiltja, hogy a licenc tárgyát képező védjegy ellen bármely formában fellépjen versenykorlátozó kikötés. A Campari ügyben a Bizottság úgy találta, hogy a konkurenciaellenes kikötés (vagyis lemondás a versenycselekményekről), amely a licencadó a licencvevő kötelezettségének szabott meg, a versenyt szintén korlátozza. Ennek ellenére a kérdéses kikötés a mentesítés tárgyát képezhette, mivel a Bizottság úgy találta, hogy ebben az esetben a verseny korlátozása hozzájárul a termékek értékesítésének javításához, mivel elkerüli az értékesítés szétforgácsolódását és a jogi problémákat. A Bizottság ugyanakkor a védjegyjogosult által előírt kizárólagosság, azaz országonkénti kizárólagos licenc adásának mentesítését is elfogadta arra való hivatkozással, hogy az hozzájárul a termék gyártásának és értékesítésének javításához. Ez az előny olyan természetű, hogy kellőképpen rentábilissá teszi a licenc vásárlók gyártásra és értékesítésre irányuló beruházásait abból a célból,- hogy biztosítsák a védjeggyel ellátott termék előállítását egy-egy adott országban, továbbá- a licencadó és a védjegyjogosultja szempontjából való zavartalan értékesítést, valamint- a licencvevő gyártási kapacitásának növelését és a régóta működő értékesítési hálózat szélesítését. A Campari ügynek másik tanulsága, hogy kimondja, hogy az olyan árukapcsolás, amely az adott technika felhasználásához vagy a termék gyártásához szükséges, megengedett korlátozásnak tekinthető, mivel hozzájárul a megfelelő minőség megvalósításához. A Campari ügy. 1977. A Phildar-Sirdar ügy. 1975. A kérdéses védjegyekre vonatkozó piacmegosztó hatású korlátozás még 1964-ben került az Európai Bíróság elő. A Phildar-Sirdar ügy tipikus példája volt annak, hogy a védjegylicencekben tilos területi korlátozásokat alkalmazni. Az Európai Bizottság leginkább a területi jellegű piaci korlátozásokat kívánta kiszűrni. Lényegesen enyhébb megítélést vont maga 106 © Phare Program HU-94.05
