Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
Másrészt a fogyasztók a védjegyjogosultnak fogják tulajdonítani az olyan termékeknek a rossz minőségét, melyek vonatkozásában őt semmiféle felelősség sem terheli. Az Európai Bíróság a védjegyjogosultság értékelésénél fontosnak tartotta, hogy a belga Hág céget a Második Világháború után államosították mint a német Hág cég leányvállalatát és ezt követően a belga céget egy teljesen idegen cég védjegyével együtt felvásárolta. IV. A KÖZÖSSÉGI VÉDJEGYJOG VERENYSZABADSÁGOT ELŐSEGÍTŐ INTÉZMÉNYEI Mint ahogy arról korábban szó volt, az Európai Bíróság gyakorlatának nagy szerepe volt az egész európai védjegyjogi szabályozás kialakításában. Ha akár az EK Védjegyirányelvet, vagy akár az EK védjegyrendeletet figyelmesen elolvassuk, azonnal szembetűnik, hogy lényegében a bírósági gyakorlat révén olyan KRESZ szabályokat hoztak létre, amelyek a több millió, a Közösség országaiban létrehozott védjegy közlekedésrendészetét jelentik és lehetővé teszi- az egyes államokban külön-külön engedélyezett egymástól függetlenül alkotott, egymást „ütő", azaz kollízióban levő azonos és hasonló nemzeti védjegyek létezését;- különböző nemzetközi védjegyegyezmények, így a Védjegyek nemzetközi lajstromozásáról szóló Madridi Megállapodás, a Madridi Protokol alapján és a Közösség nemzetek fölött álló központi védjegyrendszere alapján engedélyezett megjelölések együttélését a nemzeti védjegvrendszerek létezése mellett;- a Közösségben már korábban oltalom alatt álló nemzeti védjegyek és a később csatlakozott államokban engedélyezett védjegyek békés egymás mellett élését;- a védjegyek kizárólagos és egv-egy állam területén érvényesülő kizárólagos oltalmának egyeztetését a közösségi versenyszabadság követelményeivel. A Közösség a világ leghatékonyabb védjegyjogi integrációját képezi, amely egységes szabályozást hozott az integráció államaiban, amely a vállalatok helyzetét nagyon megkönnyíti. A közösségi védjegyjog a versenyszabályozás és versenyszabadság intézményes biztosítását jelenti. Esetünkben a nemzeti védjegyoltalomból eredő jogok kizárólagosságát a versenyszabadság intézményével összhangba hozó rendelkezések közül az alábbiakat célszerű kiemelni:- a jogkimerülés intézményét- a belenyugvás előírását- a védjegyjogosult rendelkezés jogát csökkentő rendelkezéseket- a felszólalás intézményét. Jogkimerülés Az intézményéről jelen tanulmányban több vonatkozásban történt említés. A jogkimerülést az EK Védjegyirányelv 7. cikke, az EK Védjegyrendelet 13. cikke az alábbiak szerint határozzák meg. A védjegyjogosult - kivéve az áruk megváltoztatásának és minőségrontásának esetét - nem tilthatja meg az oltalomra történő hivatkozással az Európai Gazdasági Közösség területén az általa, vagy más által az ő hozzájárulásával forgalomba hozott áruk vonatkozásában a védjegyhasználatot. Ez az EK Védjegyirányelvben és Védjegyrendeletben azonban némiképp másként nyert megfogalmazást, mint az Európai Bíróság szabadalmakra vonatkozó döntésében. A jogkimerülés nem következik be, ha a védjegyjogosult ellene tiltakozik a későbbi értékesítés során, továbbá, ha a forgalomba hozatal után a kérdéses árut megváltoztatták, vagy lerontották a minőségét. C Phare Program HU-94.05 101
