Tattay Levente: A versenyjog és az ipari tulajdon oltalma az Európai Közösségben (Budapest, 1998)
III. rész. Szabadalmak, védjegyek, földrajzi árujelzők, ipari minták és a gazdasági verseny az Európai Közösségben
A jogkimerülés valamennyi közösségi állam intézményévé vált, így a francia és német védjegyjogszabályokba és a többi védjegytörvénybe is belekerült. A jogkimerülést a Közösség egészére kell értelmezni. A jogkimerülés esetében a védjegyjogosultat kellemetlen meglepetés érheti azzal, hogy az általa olcsón értékesített termékeket lényegesen drágábban adják el, kihasználva az egyes államok magasabb árszínvonalát, de a forgalmat és az értékesítést még bitorlási per útján sem tudja megakadályozni, mint például a Grundig és a Centrafarm/Winthrop ügyben. Belenyugvás A belenyugvásra vonatkozó előírást az EK Védjegyirányelv 9. cikke tartalmazza. A belenyugvás kizárólag a védjegyjogban létező intézmény. Amennyiben a védjegy tulajdonosa, noha tudott a használatról, egy későbbi védjegy 5 egymást követő évben való használatába belenyugodott, nem lehet jogosult megsemmisítési kérelem benyújtására, sem arra nem jogosult, hogy felszólaljon azokra a termékekre és szolgáltatásokra hivatkozva, amelyekre a védjegyet használták, hacsak nem rosszhiszeműen történt a védjegy bejelentése. A belenyugvás szintén a Közösségi Védjegyjog általános rendelkezésévé vált, így bekerült a német és francia védjegytörvényekbe és más védjegytörvényekbe is. A belenyugvás intézménye annyiban könnyíti meg az áruforgalom helyzetét, hogy a kérdéses 5 év elteltével - az odáig jogellenesnek minősült védjegyhasználat ellen az eredeti védjegyjogosult minden jogát elveszti. A jog így sújtja tehát a védjegyjog körében azt, aki nem elég éber jogai védelmében. A védjegyjogosult rendelkezési jogát csökkentő rendelkezések Ezek a rendelkezések igen jelentős újdonságot jelentenek és szintén általános közösségi rendelkezésekké váltak. A védjegyjog rendelkezési jogát csökkentő rendelkezéseket az EK védjegyirányelv 6. cikk (1) bekezdése és az EK Védjegyrendelet 12. cikke foglalják magukba. Ugyanakkor a német védjegytörvény, a francia és más védjegyjogi szabályozások is tartalmazzák e szabályokat. A védjegyjogosultja nem tilthatja meg harmadik személynek védjegye vonatkozásában az üzleti életben- neve és címe használatát (pl. Opel-Kovács);- védjeggyel ellátott áru vagy szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi származására, időbeli vonatkozásaira és más jellemzőire vonatkozó jelzések (magyar Suzuki, 1985-ös Opel stb.) használatát, az ipari és kereskedelmi tisztesség szabályai szerint;- a védjegy más által történő használata sem tiltható meg, ha az áru vagy szolgáltatás rendeltetésének megjelöléséhez kell, nevezetesen ha azok tartozékait vagy alkatrészeit mutatja be ( pl. Pumpa Peugeot gépkocsihoz). Mindhárom esetben a használatnak az iparban és a kereskedelemben kialakult tisztesség követelményeit ki kell elégíteni. Szintén korlátozást jelent, hogy egy védjegyjogosult nem tilthatja meg az üzleti életben helyi jelentőségű, korábban alkalmazott védjegyjogba ütköző jog gyakorlását harmadik személy számára, ha a kérdéses jogot az adott tagállam biztosítja, és annak gyakorlását arra a területre korlátozza, ahol e jelzés már ismert volt (pl. szállodanevek). Talán célszerű arra hivatkozni az áruforgalom előmozdítása terén, hogy a közösségi jog által biztosított fenti lehetőségekkel élés korábban a védjegybitorlások körébe tartozó ma-102 © Phare Program HU-94.05
