Tattay Levente: Védjegyekről vállalkozóknak (Budapest, 1995)
Első rész. Bevezetés
országok piacán az igényesség, az alkalmazkodóképesség, a gondos marketingmunka, az erőteljes reklámozás, a tetszetős csomagolás és az oltalom alatt álló védjegy elengedhetetlen az értékesítéshez. A magyar exportcikkek vonatkozásában a tokaji borok, a herendi porcelán áruk és azok védjegyei az átlagosnál jelentősebb nemzetközi ismertséggel rendelkeznek. A külföldön értékesített termékek vonatkozásában igen fontos szerepe van a védjeggyel ellátott áruk származásának. Ez a jelenség magyar exportáruknál is észlelhető. Különösen gyakori a nemzeti színek feltüntetése italvédjegyek esetében. Itt elég a nemzeti színekkel ellátott tokaji és egri borcimkékre, valamint a Promontor vermouthra gondolni. Szolgáltatási védjegyek esetében sem ritka a magyar származási jelzés. Ilyenek például: a Volántourist védjegye nemzeti színekkel, a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának védjegye 1992-ből Hungrana felirattal, valamint a Gutes aus Ungarn megjelölés. A múlt század második felében, az Osztrák-Magyar Monarchia fennállása idején, amikor a lajstromozott védjegyek között egyaránt előfordultak osztrák, cseh és más nemzetiségű védjegyek, elég volt egy magyar hangzású név, mondjuk a Törley, a származás jelzésére. A magyar védjegyek számszerű túlsúlyba csak az első világháború befejezése után kerültek. A múlt században a Kiegyezés előtt és később a Monarchia idején olyan nyelven jelentették be és használták az exportvédjegyeket, amilyen nemzetiségű fogyasztóknak szánták a védjeggyel jelzett árukat. így például magyar védjegyjogosultak védjegyein gyakran német nyelvű megjelölések voltak (lásd például a Hunyadi János keserűvíz védjegyét) és fordítva. Sőt. háromnyelvű védjeggyel is találkozhatunk. Például a Birnbaum és társa által készített szövet védjegye magyar, német és cseh nyelven. A két világháború közötti időszakban a védjegyjogosultak export-védjegyeiket a piaci orientációtól függően német vagy francia nyelven jelentették be és használták Magyarországon is. Ilyen volt például a Különlegességi Sajtgyár Rt., Budapest Fromage Marquise védjegye és mások. A Törley cég e korszakban a különböző piacokra különböző ízlés szerinti, eltérő (angol, német stb.) címkével jelentette be a pezsgő védjegyeket. Az ötvenes évek védjegyhasználati és jogosultsági viszonyai a gazdaságpolitikai torzulását tükrözik. A külkereskedelmi vállalatok voltak kizárólagosan az exportra alkalmas áruvédjegyek jogosultjai és használói. így például a Chemolimpexé volt a Caola, a Ferunioné az Elzett. a Monimpexé az Egri Bikavér és a Kecskeméti Barackpálinka. A helyzet a hetvenes és a nyolcvanas években javult, de még mindig számos védjegyre vonatkozó jogosultság őrizte a régi. elavult struktúrát, és bizonyos mértékig konzerválta a monopolizált külkereskedelem jogait. A 90-es évek elején a Hungarovin cég (Budapest) volt a jogosultja például a Debrői Hárslevelű védjegynek.
