Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

I. Alapfogalmak

meg, és így az sem, hogy más szabadalom szerinti eljárást alkalmaztak-e (akár jogtalanul is), vagy bitorolták-e a szabadalmat. Egyes eljárások újak, de az adott technikai szinthez képest viszonylag csekély haladást jelentenek. Ilyen esetekben az eljárás nem szabadalomképes.

Abban az esetben, ha különféle eljárásokkal is előállítható ugyanaz a végtermék anélkül, hogy megállapítható lenne, hogy milyen módon készült, akkor magát az eljárási nem érdemes szabadalmaztatni. A szabadalmas ilyenkor ugyanis annak teszi ki magát, hogy „kiműveli” a versenytársakat (hiszen a szabadalom révén a műszaki megoldás lénvege nyilvánosságra kerül) anélkül azonban, hogv a szabadalom adta kizárólagosságból gyakorlati (anvagi) haszna lenne. Éppen ezért egvre kevésbé szokás az ilyen jellegű műszaki megoldásokat szabadalmaztatni. Ezeket nem hozzák nyilvánosságra, hanem velük az üzemi know-how-állományt gyarapítják.

E know-how lényegében két alaptípusra osztható, amelyek között persze fokozatos átmenet lehetséges. Az egvik alaptípus az egy-egy eljárási fogás vagy ezek kisebb-nagyobb sorozata, így például vegyi eljárásoknál egv beiktatott űj műveleti részlet — vagy a nyomás, hőfok, az alkalmazott katalizátor, áramlási viszonyok stb. vagy ezek közül egyidejűleg többnek is a — kidolgozása vagy' változtatása, azaz az egyes eljárási részletek képeznek know-how-t. Kapcsolódhatnak e részletek szabadalomhoz is, mint az eljárásnak nem szabadalmazott, s így pontosan le nem írt részletei.

A másik alaptípus esetében lényegében az egész eljárás a know-how. Erre szolgáljon példaként a nagynyomású polietiléngyártás gyakorlati megvalósítása. Oka a közel 1000 atmoszférás nyomás, amelv különleges technológia alkalmazását telte szükségessé, s amelyet befolyásol a nyersanyag tisztaságától és az alkalmazott katalizátoroktól kezdve a folyamat majd minden részlete (eleme).

Az átmeneti típusok lényege,' hogy’ nem a teljes eljárás.

23