Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)

I. Alapfogalmak

még az egyes országok felfogásában is némi eltérés mutatkozik e fogalom tartalmában.

Az irodalom1 részletesen tárgyalja e fogalom kialakulását és az eltérő meghatározásokat. E helyütt az AIPPI (Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület) melbourne-i végrehajtó bizottsági ülésén (1974) kialakított meghatározást adjuk közre: „A knowhow műszaki, kereskedelmi, adminisztratív, pénzügyi vagy más természetű olyan ismeretekből és tapasztalatokból áll, amelyek egy vállalkozó üzemében vagy egy hivatás gyakorlásához a gyakorlatban felhasználhatók”.

E meghatározás tehát nemcsak a műszaki know-how-l öleli fel, hanem a nem műszakit is, amelyről a későbbiekben külön is szó lesz.

A know-how a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban Ptk.) rendelkezése alapján 1978 óta áll oltalom alatt Magyarországon. A Ptk. 86. § (3) és (4) bekezdései szerint:

„(3) A törvény védi azokat a szellemi alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek széles körben felhasználhatók, és még közkinccsé nem váltak.

(4) A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalatok tekintetében is. A védelmi idő kezdetét és tartalmát jogszabály határozza meg."

Ezt az oltalmat más oldalról még megerősíti a tisztességtelen gazdasági tevékenvséget tiltó 1990. évi LXXXVI. sz. törvény,

O H J P J 7

amely kimondja, hogy:.,'Tilos üzleti titkot tisztességtelen módon megszerezni, vagy üzleti titkol jogosulatlanul nyilvánosságra hozni, illetőleg felhasználni”.

Arra vonatkozólag, hogy mi az üzleti titok, a törvény a következőket mondja ki: „. . . üzleti titok a gazdasági tevékeny-1 Gazda—Kövesdi—Vida: Találmányok, szabadalmak. Műszaki alkotások jogvédelme és értékesítése. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985. 123. és köv. o.

19