Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
IV. Szerződéses kérdések
technológiatranszferrel megosztja) vagy az ország olyan nagy (Egyesült Államok. Kína), hogy egyetlen gyártó nem túrija a he Imi piacot ellátni, hanem — például nyugati-keleti részekre osztva az országot — technológiatranszferre más gyártót is keres a piac ellátására. Ezen alapeh alól azonban már nálunk is akadnak kivételek, elsősorban az élelmiszer-, konzerv- és 'űriparban, valamint az üdítőitaloknál. \z ilyen megoldások azonban viszonylag ritkák. Nyilvánvaló ugyanis még az egv országon belüli technológiatranszfer esetében is. hog\ az átvevő saját védjegyével kívánja az árut ellátni, megkísérelve, hogy idővel piaci részesedését megnövelje. Ma inkább az jellemző, hogy az egy országban azonos védjeggyel forgalmazók egv konszernhez tartoznak. Ez nagyban megkönvnvíti mind a transzfert, a minőség-ellenőrzést, mind pedig a piac megosztását. Más jellegű probléma jelentkezik akkor, amikor a transzfer eg\ másik ország vállalata javára történik. Ilyenkora védjegyhasználatot a transzferáló fél általában akkor engedi meg. ha a o o vállalat a konszernjéhez tartozik, vagv az átvevő országába egyáltalán nem kíván a transzferált technológiával gyártott árut szállítani. Igen gyakori az az eset is. amikor a transzferált terméken csak olyan védjegyhasználatot engednek meg, hogy „gyártatott X rendszere szerint' (X egv jóhírű vállalatot jelent). Más esetekben a transzferáló megengedi ugyan, hogy védjegyét használják, de előírja valamilyen megkülönböztető jel alkalmazását. Ebben az esetben is kiköti a minőségellenőrzés jogát, illetve csak addig engedi meg védjegye használatát, amíg a minőség megfelel a saját maga által előállított termék minőségének. \hban az esetben, ha a transzferáló fél egyáltalában nem kívánja a transzferált országban az árut előállítani, adhat kizárólagos licenciát is. minőség-ellenőrzés niellett. Ekkor az átvevő gyártja az árut kizárólagos joggal. Erre akkor kerülhet sor. amikor a szóban forgó árut nem érdemes az adott országba 143
