Gazda István: A technológiatranszfer (Budapest, 1993)
IV. Szerződéses kérdések
szállítani, mert például a szállítási költségek meglehetősen nagyok (üdítőitalok). Akkor áll nehéz helyzet előtt a transzferáló, amikor a transzfert átvevő fél a gy ártott terméket exportálni is kívánja. Ilyen esetekben szükségszerűen piacmegosztásra kerül sor. Amennyiben azonos piacra kelten is szállítanak, úgy feltétlenül gondoskodni kell arról, hogy a termékek gyártójuk szerint felismerhetők legyenek. A védjegyliceneia ilvenkor természetesen nem kizárólagos ezen országokra nézve — ha egyáltalában megengedi a transzferáló fél védjegye használatát —. de ez más nehézségekhez is vezethet, nevezetesen az átvevő esetleg kénvtelen kétféle védjeggyel gyártani. 2. A szerződés előtti állapot A szabadalmi licenciatárgyalásoknál fontos követelmény — a know-how természetéből egyenesen következik —. hogy a jogok szerződéses átadása a szerződő felek között kölcsönös bizalom alapján történjen. Know-how esetében már az előzetes tárgyalások is meglehetősen problematikusak, hiszen a tulajdonosnak az esetleges átvevő számára elegendő információt kell adnia ahhoz, hogy az ügylet az utóbbit érdekelje. Ugyanakkor nem tárhat fel olyan részleteket, amelyek az esetleges átvevő számára lehetővé teszik minden igényelt ismeretet átvenni anélkül, hogy szerződést kössön. Ez a veszély szabadalmazott találmányoknál kisebb, hiszen a szabadalom biztosította kizárólagossági jog nem teszi lehetővé az érdeklődő számára, hogy a találmány tárgyát a szabadalmas engedélye nélkül használja (természetesen csak akkor, ha a felhasználni kívánt országban is érvényes az adott szabadalom). Amennyiben pusztán szabadalmi bejelentésről tárgyalnak e veszély — különösen a szabadalmi bejelentés elutasítása esetén — fennáll. Létezik e veszély akkor is, amikor a szabadalomhoz egyben know-ho>v is kapcsolódik, 144
