Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
A régi törvényen alapuló joggyakorlat egyik sajátos vonása abban rejlik, hogy egy kombinációval csak az összes elemet felsoroló, vagyis teljes anterioritást lehet szembeállítani. Ez azt jelenti, hogy amikor egy bitorlásért beperelt alperes a szabadalmazott kombináció érvényességét meg akarja semmisíteni, olyan anterioritást kell találnia, amely korábbi keletű, mint a szabadalom benyujtásának,vagy elsőbbségének napja, és amelyben ugyanolyan módon csoportosítva,ugyanazok az eszközök találhatók meg azonos eredmény, vagy azonos ipari termék nyerése érdekében, mint a szabadalomban. A régi törvény alapján alkalmazható joggyakorlat és elmélet szerint nem lehet anterioritásokat kombinálni, vagyis nem lehet azt a joggyakorlatot folytatni, amelyet bizonyos országokban az anterioritások mozaikszerü összerakásának neveznek, és amely szerint a szétszórtan publikált dokumentumok közül az egyik eszközt az egyik dokumentumból, egy másik eszközt egy másik dokumentumból vesznek, és azokat egyesitik azzal az indokolással, hogy szakember számára ez kézenfekvőnek látszik. A francia joggyakorlat és elmélet e sajátos álláspontja a nagyfokú tárgyilagosság előnyét nyújtja és egyértelműen kedvező a szabadalmas számára. Az uj törvény alapján azonban, minthogy a szabadalmazhatóság egyik feltétele a feltalálói tevékenység, a helyzet véleményem szerint valószinüleg meg fog változni, minthogy a francia biró kisértést érezhet néha - ha ugyan nem minden esetben - ahhoz, hogy több anterioritást kombináljon egy olyan gyakorlatnak megfelelően, amely szokásos bizonyos országokban. Az ilyen okoskodást azzal az érveléssel lehet igazolni, hogy a szakember a szabadalom benyújtási, vagy elsőbbségi napját alapul véve az asztalára helyezett meghatározott számú olyan dokumentum egyesítését, amely egymás között bizonyos összefüggést mutat, megtekintésükkor nyilvánvalónak minősítheti. Hasonló esetben, ha az igénypont az elemek ugyanilyen egyesítésére, vagy ekvivalens elemek egyesítésére vonatkozik, a biró kisértést érezhet ahhoz, hogy úgy Ítélje meg a helyzetet, hogy a feltalálói tevékenység hiánya érvényteleníti az igénypontot, ami a bitorló számára, aki a találmány tárgyát gyakorlatba vette, lehetővé fogja tenni, hogy megkerülje a szabadalom oltalmi körét. Ha ez az eljárási mód Franciaországban általánossá válik, kétségtelen, hogy súlyos hátrányt fog jelenteni a szabadalmas számára, minthogy az esetleges bitorlóknak kedvez; látni kell azonban a szabadalmas védelmével szemben az ipar és harmadik személyek védelmét, minthogy utóbbiak a szabadalmat jogsértés kockázata nélkül kívánják gyakorlatba venni. Bizonyos egyensúlyt kell e két ellentétes érdek között találni és számítani kell a francia biró bölcsességére és 53
