Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
ennek megfelelően arra, hogy nem fog túl messze menni, és el fogja kerülni az anterioritások mozaikszerü összeillesztésének gyakorlatát, vagyis csupán azt a lehetőséget fogja kihasználni, hogy nagyon csekély számú publikációt egyesit azzal a feltétellel, hogy azok között valóban nagyon szoros összefüggés áll fenn. Megjegyezzük, hogy bizonyos döntések a régi törvény hatálybanléte alatt is lehetővé tették - nézetem szerint helytelenül - két anterioritás kombinálását azzal az indokolással, hogy az ilyen kombináció csupán nem szabadalmazható uj alkalmazást jelent /Seine megye Járásbiróságának 1965. október 27-i döntése; a Párizsi Törvényszék 1970. december 21-i döntése; a Lyon-i Törvényszék 1971. április 7-i döntése; ezen Ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be./ Ha az uj törvény alapján az uj felhasználás szabadalmazhatóságának hiányát a feltalálói tevékenység hiányával indokolják, akkor bizonyos esetekben szintén lehetőség adódik annak igazolására, hogy két eltérő publikációból vett elemeket egyesíteni lehet. Nézetünk szerint kívánatos lenne, hogy a francia biró a német joggyakorlatot tegye magáévá, ahol alapvető követelmény annak megállapitása, hogy milyen szakember nyilatkozhat. Ez a szakember a találmány tárgyköre szerinti specialista. A továbbiakban az ilyen specialista ismeretkörét meghaladó dokumentumokat kell elhatárolni, aminek következtében megállapítható, hogy feltalálói tevékenység nélkül a találmány tárgykörébe eső mely anterioritásokat nem lehet egyesíteni. Az ekvivalensek kérdése még döntőbb módon jelentkezik a vegyészet területén. Azt mondhatjuk, hogy az uj törvény alapján kialakult birói joggyakorlat kellő bölcsességgel elég ritkán alkalmazza a vegyészet területén a bitorlások vonatkozásában az ekvivalencia elvét, hiszen ismeretes, hogy elegendő egy csoportot, vagy szubsztituenst megváltoztatni ahhoz, hogy teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkező anyagot kapjunk. A bíróságok - a régi törvény hatálya alá eső ügyekben - a vegyészet területén még kevésbé ismerik el egy anterioritás kapcsán az ekvivalenciát, szintén azért, mert elegendő csupán nagyon kis mértékben módosítani egy anyag vegyi képletét ahhoz, hogy tulajdonságai megváltozzanak. így elvileg azt mondhatjuk, hogy egy meghatározott képletü anyagra vonatkozó szabadalomra nézve elvileg nem lehetnek ujdonságrontók a homológo kát,vagy az izoméreket leiró publikációk. Milyen lesz azonban az uj törvény alapján kialakuló joggyakorlat? Jelenleg ezt lehetetlen megítélni. Egy másik érdekes kérdés az általános képlet által biztosított oltalom terjedelmével kapcsolatos. 54
