Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
Az 1968. január 2-i törvény alapvető újításai természetesen a gyógyszerekre vonatkozó szabadalmakat is érintik. Itt most a szabadalmasnak csak azt a kötelességét emlitjük, hogy találmányát az igénypontokban meg kell határoznia; ezek szabják meg a szabadalom oltalmi körét, mig a régebbi rendszerek szerint a szabadalom érvényességi körét az egész leírás alap ján értelmezték. A gyógyszerekre is vonatkozik a szabadalmazhatóság további feltételeként a feltalálói tevékenység követelménye, amelyet az 1968. január 2-i törvény vezetett be. Megállapítható, hogy az 1968. január 2-i törvényben és annak 1968. december 5-i végrehajtási utasításában megtaláljuk az 1960. május 30-i rendelet előírásainak szellemét. A továbbiak során, valahányszor ez csak lehetséges, rámutatunk a gyógyszerek szabadalmazhatóság! kritériumainak közös pontjaira, ahogy azokat az 1960. május 30-i rendelet és az 1968. január 2-i törvény, ill. annak 1968. december 5-i végrehajtási utasítása megszabta; vizsgálni fogjuk továbbá a kritériumok fejlődését a BSM-rendszerből a jelenleg érvényes rendszerbe való áttérés kapcsán. II. A szabadalmazhatóság feltételei Az uj törvény 6. szakasza szerint a találmány akkor szabadalmazható, ha ipari jellegű, uj, és feltalálói tevékenységen alapszik. Látni fogjuk, hogy ezen a téren különlegesen fontos lesz egy negyedik feltétel, a gyógyszer leírásának kielégítő volta. Mihelyt uj terméket, anyagot, vagy vegyületet gyógyszerként jelölünk meg,ez biztosítja ipari jellegét. Az 1960. május 30-i rendelet és az 1968. január 2-i törvény a gyógyszerekkel kapcsolatban további különleges feltételt szabott. Először ezt fogjuk megvizsgálni. I. A szabadalmazható gyógyszerek Az 1960. május 30-i rendelet 3. szakasza szerint "uj gyógyszerként érvényesen szabadalmazható minden termék, anyag vagy kompozíció, amely megfelel a Közegészségügyi Kódex L 511 cikkének, és első Ízben szerepel az emberi gyógyászatban gyógyító, megelőző, dietetikus,vagy olyan tulajdonságokkal, amelyek alapján diagnosztikai célokra embernek adható." Emlékszünk, hogy az L 511 cikk, amelyet az 1959. február 4-i rendelet átalakított, milyen általános meghatározását adta a gyógyszernek. A 3. szakasz is teljesen általános, mert nem korlátozza a termék, anyag,vagy kompozíció oltalmát, amelyet a Közegészségügyi Kódex L 511 cikkének megfelelően első Ízben mutat' nak be gyógyszerként, a ténylegesen feltalált egyetlen gyógyászati alkalmazásra. Az 1960. évi határozat 3. szakasza tehát nemcsak kizárta ugyanazon gyógyszer második gyógyászati alkalmazásának 34
