Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)

I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme

A gyógyszerek szabadalmazhatósága F ranciaországban

E. Gutmann szabadalmi ügyvivő

Hogyan lehet uj gyógyszerek kutatását és kidolgozását elősegíteni, ugyanakkor a közegészségügy érdekében gyors elterjedésüket megfelelő minőségben, elfogadható áron, biztosítani?

Régóta felfedezték, hogy az első cél elérhető, ha a feltalálóknak ideiglenes monopóliumot biztosítunk találmányuk kiaknázására. A monopólium^ belőle származó anyagi előnyökkel; rendszerint hatásosan ösztönzi a feltalálók erőfeszítéseit.

A gyógyszeripari kutatásban azonban a monopóliumot sokáig elvileg ellentétesnek tartották a közegészségügy érdekeivel, minthogy nagymértékben korlátozhatja a második cél elérését, vagyis uj gyógyszerek kiaknázását,gazdaságilag kedvező feltételek mellett.

Anélkül, hogy megoldotta volna ezt a látszólagos ellentétet, az 1844. julius 5-i szabadalmi törvény,- amelynek előírásai lényegileg 1968. december 31-ig érvényben voltak - a szabadalmazhatóságból egyszerűen kizárta a gyógyszeripari vegyületeket és mindenfajta gyógyszert. Ezt a rendelkezést, amely nyilvános elismerésre különösen méltó feltalálók teljes csoportját hátrányos helyzetbe hozta, kezdettől fogva sokan élesen kritizálták. A gyógyszerek szabadalmi oltalma, amely Franciaországban különösen sok vita tárgya volt, az utóbbi harminc évben háromféle megitélés alá esett:.

1/ Az 1844. julius 5-i törvény kizárta a gyógyszereket a szabadalmazhatóságból, de hatásait korlátozta az 1944. január 27-i törvény, amely szerint a kizárás nem terjedt ki a gyártási eljárásokra.

29