Palágyi Tivadar - Pálos György (szerk.): Iparjogvédelem Franciaországban - Francia technika és tudomány 3. (Budapest, 1972)
I. Szellemi alkotások és azok jogvédelme
2/ I960, május 30rán lépett életbe a "különleges gyógyszerszabadalmak" rendszere» amely különbözik a többi szabadalométól; utóbbiak továbbra is az 1844. julius 5-i törvény hatálya alá estek. 3/ Az 1968. január 2-i törvény, amely 1969. január 1-én lépett életbe, ugyanúgy engedélyezi a gyógyszerek szabadalmi oltalmát, mint más találmányokét, de a gyógyszerekre még néhány különleges rendelkezés vonatkozik, amelyek figyelembe veszik a közegészségügy érdekeit. Az első rendszerben benyújtott legutolsó szabadalmak 1980- ban, mig az utolsó "különleges gyógyszer-szabadalmak" 1988-ban járnak le és mindezekre a szabadalmakra azok a szabályok vonatkoznak, amelyek a bejelentés időpontjában érvényesek voltak. Egyébként az uj törvény a megelőző jogszabályozás és az előző gyakorlat szintézisére irányuló kísérlet eredménye. Ezért először azokat a főbb oltalmi módokat ismertetjük, amelyeket ez a három egymás utáni rendszer biztosított,főleg a gyógyszerek vonatkozásában; ezután a gyógyszerek szabadalmazhatóságának különböző szempontjaival foglalkozunk a gyógyszerek szabadalmazhatóságának elismerése pillanatától kezdve. Végül azokat a különleges rendelkezéseket vizsgáljuk, amelyek a gyógyszerekre vonatkoznak, főleg a szabadalomtulajdonos jogainak korlátozása terén, a közegészségügy érdekeinek figyelembevételével. I. A gyógyszerek oltalmának egymás utáni rendszerei 1. Az 1959. február 4. elätti helyzet Ez nagyon hátrányos volt az uj gyógyszerek feltalálói számára. Az Államtanács még a század elején úgy döntött, hogy az adminisztráció joggal utasította vissza az eljárási szabadalmakat, ha gyanítani lehetett, hogy a kapott termékek gyógyszerként használhatók /Lumiére Frere Freres - 1901. julius 5. - Ann. 1904. p. 63. és Société Kalle et Cie., Ann. Jur. Pharm. 1909/. A joggyakorlat és egy 1944. január 27-i törvény némileg mégis enyhitette a gyógyszereknek a szabadalmazhatóságból való szigorú kizárását. Ez a törvény megváltoztatta az 1844. julius 5-i törvény 3. szakaszát, leszögezvén, hogy ez a kizárás nem vonatkozik azokra a "gyártási eljárásokra, rendszabályokra és egyéb eszközökre", amelyek a gyógyszerek előállítására alkalmasak . A joggyakorlat ugyanígy igyekezett lehetőleg korlátozni a törvény által előirt kizárás hatását. így pl. a párizsi törvényszék 1960. január 14-i határozata /Société Geigy c/ Société des Laboratoires Midy, Ann., 1960. p.7/ nagyon liberálisan elismerte egy dioxo-pirazolidin-származék - a fenilbutazon - gyártási eljárásának szabadalmazhatóságát 3o
