Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Ötödik fejezet - A folyamat szükségletei mint innovációs forrás

Kevés találmány vált gyorsabban sikeressé, mint a fényképezés. A feltalálást követő húsz éven belül már világszerte népszerű lett. Mathew Brady fotói az amerikai polgárháborúról a mai napig felülmúlhatatlanok. 1860-ra minden menyasszony le akarta fényképeztetni magát. A fénykép volt az első olyan nyugati technológia, amely Japánt is meghódította, méghozzá jóval a Meidzsi-restauráció előtt, tehát egy olyan időben, amikor Japán szigorúan elzárkózott az idegenek és az idegen elképzelések, ödetek elől.

1870-re már a műkedvelő fényképezés is népszerű lett, de a meglévő eljárással kicsit nehézkesnek bizonyult. A fényképezéshez nehéz és törékeny üveglapokra volt szükség, melyekkel rendkívüli óvatosan kellett bánni. Ugyanilyen nehéz volt a fényképezőgép is, és a fotózást hosszú előkészületek előzték meg, bonyolult volt a beállítás stb. Ezzel mindenki tisztában volt. A korabeli fotómagazinok - a fotómagazin volt az első tematikus tömegsajtótermék, - a fényképezés bonyolultságáról szóló panaszáradatot közölték, s igyekeztek tanácsokat adni. de az 1870-ben ismert technikával és technológiával még nem találtak igazi megoldást.

Az 1880-as évek közepére azonban már közkinccsé vált egy új ismeret, amelynek segítségével George Eastman, a Kodak alapítója helyettesíteni tudta a nehéz üveglapokat a szinte súlytalan cellulóz filmmel. A film még a spártai bánásmódot is jól viselte, s így már érdemes volt a filmhez megtervezni a kis súlyú fényképezőgépet. Tíz éven belül az Eastman Kodak megszerezte vezető helyét a fényképezőgép-iparban, s ezt még ma is tartja.

Az „alkalmazott kutatásira gyakran azért van szükség, hogy egy lehetséges eljárásból valóság legyen. Természetesen érezni kell a folyamaton belül jelentkező új szükségleteket, és pontosan kell tudni, mire vonatkoznak. Ekkor van szükség az új tudásra. Az efféle szükséglet szülte újítás ősatyjának Edisont tarthatjuk (lásd még a 9. fejezetet). Húszegynéhány éven át mindenki tisztában volt azzal, hogy majd egyszer lesz „villamosáram-ipar”. Am az adott periódus utolsó öt-hat évében vált csak egészen világossá, hogy mi a „hiányzó láncszem”: a villanykörte. Enélkül ugyanis nem lehet áramszolgáltatási iparágat létrehozni. Edison meghatározta, hogy mi az az új ismeret, amellyel az elektromos áram előállítását meg lehet valósítani - dolgozni kezdett, és két éven belül megvolt a villanykörte.

Az alkalmazott kutatás, melynek során a lehetőségből valóság lesz, mára már minden jobb ipari kutatólaboratórium, és természetesen a védelmi, mezőgazdasági, orvostudományi és környezetvédelmi kutatások legfontosabb módszere.

81