Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Ötödik fejezet - A folyamat szükségletei mint innovációs forrás

tizenöt évre szóló előrejelzést tett közzé: az egyik görbe Amerika lakosságának növekedését mutatta, míg a másik azt ábrázolta, hány telefonközpontos dolgozóra lesz szükség az egyre emelkedő számú telefonhívások ellátásához. Az előrejelzésekből világossá vált, hogy minden 17 és 60 év közötti amerikai nőnek telefonközpontosként kellene dolgoznia 1925 és 1930 között, ha a kézi kapcsolású rendszer továbbra is fennmarad. Két évvel később a Bell mérnökei megtervezték és üzembe helyezték az első automatikus kapcsolóközpontot.

A mai automatizációt is nagyrészt a demográfia okozta új szükségletek hívták életre. A robotosításhoz szükséges tudásanyag már évek óta ismert, ám amíg a népesedési hullámvölgy következményei nem váltak eléggé nyilvánvalóvá az ipari országok - elsősorban az USA és Japán - nagyobb gyártói számára, a futószalag melletti betanított munkások gépekkel való helyettesítése nem volt igazán lényeges. A japánok nem azért járnak elöl a robotfejlesztésben, mert technikailag fejlettebbek; gépezeteik nagy része ugyanis az Egyesült Államokból származik. Japánban azonban a népesedési hullámvölgy négy-öt évvel korábban jelentkezett, mint Amerikában, és tíz évvel korábban, mint Németországban. A japánoknak is pontosan annyi időre - vagyis tíz évre - volt szükségük, mint az amerikaiaknak vagy a németeknek ahhoz, hogy belássák: gond lesz a munkaerővel. Japánban azonban ez a tíz év sokkal korábban kezdődött, mint az Államokban vagy Németországban, ahol e sorok írásakor még nem is telt le igazán az a bizonyos tíz év.

Mergenthaler szedőgépe is jórészt a demográfia nyomásának köszönhető. A nyomdai termékek iránti kereslet robbanásszerűen nőtt, ezzel szemben a 6-8 inasévet is igénylő szedőszakma utánpótlása hamarosan kevésnek bizonyult - a szedők fizetése az egekig ért. Következésképp a nyomdatulajdonosok felfigyeltek a „gyenge láncszemre”, s szívesen fizettek sok pénzt egy olyan gépért, amellyel öt igen költséges szakembert egyetlen betanított gépkezelő helyettesíthetett.

A folyamaton belüli új szükségletek okai legtöbbször az ellentmondásokban és a demográfiai változásokban keresendők. De van eg)' sokkal bonyolultabb, kockázatosabb, és sokszor mégis rendkívüli jelentőségű kategória, melyet ma programozott (alkalmazott) kutatásnak neveznek (szemben a tudósok „egyszerű kutatásával”). Hogy hol az a bizonyos „gyenge láncszem”, sok esetben meghatározható, sőt, világosan látható és érezhető. Ám ahhoz, hogy kielégítsük ezeket a szükségleteket, tudást is létre kell hozni.

80