Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Ötödik fejezet - A folyamat szükségletei mint innovációs forrás

Aztán amikor a szükségletre alapozott újítás fölbukkan, mindenki elfogadja mint „magától értetődőt”, s hamarosan „normává”, szabvánnyá válik.

Egy jó példát már a 4. fejezetben is említettem: William Connor esetét az enzimmel; Connomak sikerült egy tankönyvi érdekességből nélkülözhetetlen terméket készítenie. A hályogműtétnek már akkor is tisztes múltja volt, és az eljárás tökéletesítéséhez szükséges enzimet évtizedek óta ismerték. Az újítás az a konzerválószer volt, amivel az enzimet frissen lehetett tartani.

Kevés olyan szükségletre alapozott újítást ismerünk, amely ennyire egyetlen mozzanatra vonatkozna, hiszen ebben az esetben a szükséglet megfogalmazása már önmagában megadta a megfelelő megoldást. De voltaképpen minden szükségletre alapozott újítás ugyanezekből az elemekből áll össze.

íme, egy másik példa a folyamaton belüli szükségletre alapozott innovációra. Ottmar Mergenthaler 1885-ben tervezte meg az első sorszedőgépet, a linotype-ot. Az ezt megelőző évtizedekben a nyomdatermékek - magazinok, újságok, könyvek - az ími-olvasni tudás terjedésének, valamint a szállítás és kommunikáció fejlődésének köszönhetően robbanásszerűen növekedtek. A nyomdai eljárás többi elemét már sikerült megváltoztatni. Léteztek már nagy teljesítményű nyomdák, és a papírt is nagy sebességű papírgyártó gépeken készítették. Csak a szedési eljárás nem változott Gutenberg óta. Négyszáz éve ugyanazzal a lassú és drága kézi munkával végezték a szedést, amelyhez magas szakmai képzettségre és hosszú inasévek tapasztalatára volt szükség. Mergenthaler, akárcsak Connor, meghatározta, hogy mire van szükség: egy olyan billentyűzetre, amely mechanikusan kiválasztja a megfelelő betűt a betűkészletből, és egy másik szerkezetre, amely összerakja és sorba igazítja a betűket, végül - és ez volt a legnehezebb - egy harmadik gépezetre, amely visszarakja a betűket a megfelelő tartóhelyre, a további használatig. Mindhárom szerkezet kifejlesztése több év komoly munkáját vette igénybe, és természetesen jó adag zsenialitás is kellett hozzá. Am igazi tudást, pláne új tudományt egyik sem igényelt. Mergenthaler szedőgépe öt rövid éven belül „szabvány” lett, noha az idősebb szedők nagyon idegenkedtek tőle.

Mindkét esetben - William Connor enzime és a szedőgép esetében - a szükséglet a folyamaton belüli ellentmondásból következett. A demográfia azonban sokszor ugyancsak erőteljes forrása lehet a folyamaton belüli új szükségletek kialakulásának s az újítási lehetőségeknek.

1909-ben vagy akörül a Bell Telephone System egyik statisztikusa két,

79