Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Ötödik fejezet - A folyamat szükségletei mint innovációs forrás

szemizmot kell átvágnia - és ezt el is mondta. Minden kerti szerszámot for­galmazó eladó tisztában volt azzal, hogy vásárlói idegesek - és ezt el is mondták. Csak az a figyelmes hallgató hiányzott, aki hajlandó komolyan venni, amit a cégek oly hangzatosán ígérni szoktak: a termék vagy szolgálta­tás célja „vásárlóink teljes kiszolgálása”. Ha ezt elfogadván, a fenti törvény­nek megfelelően cselekszünk, az ellentmondások innovációs lehetőségként történő kiaknázása igen könnyű lesz - és igen hatékony is. Van azonban egy komoly akadály. Az ellentmondás általában egy bizo­nyos iparágon vagy szolgáltatáson belül tevékenykedőnek kínál újítási lehe­tőségeket. Ilyen természetű eltéréseket kívülről nehezebb észrevenni, megérteni, következésképp kiaknázni is. ____________________ÖTÖDIK FEJEZET_____________________ _ A folyamat szükségletei mint innovációs forrás _ „Minden lehetőség innovációs forrás” - ez volt az előző fejezetek vezérmotí­vuma. Egy régi közmondás szerint viszont „Szükség törvényt bont”. Ebben a fejezetben azt vizsgáljuk, hogy a szükségből miként lesz innovációs forrás, sőt, komoly újítási lehetőség. Az újítási lehetőségként tárgyalt szükséglet meglehetősen jellegzetes, melyet én „folyamaton belüli szükséglet’’-nek neveztem el. Noha első pil­lantásra ez a fogalom tágnak és általánosnak tűnik, valójában nagyon is konkrét. Akárcsak a váratlan vagy az ellentmondások, a szükséglet is az üzleti, ipari, szolgáltatási folyamaton belül jelentkezik. Vannak olyan szük­ségletekre alapozott újítások, melyek az ellentmondásokat, mások a demog­ráfia változásait használják fel. A folyamaton belüli szükséglet a fejlesztés egyéb forrásaival ellentétben nem a külső vagy belső környezet eredménye, hanem az elvégzendő feladatból indul. Következésképp inkább feladat-, mint helyzetközpontú. Segítségével a már meglévő eljárást tökéletesíthet­jük, a gyenge láncszemet kicserélhetjük, az ismert, régebbi eljárást új tudá­sunk szerint átalakíthatjuk. Néha éppen a „hiányzó láncszem” szerepét tölti be, mely nélkül az adott folyamat, eljárás nem lenne működőképes. A vállalatban, szervezetben mindenki „ősidők” óta tudja, hogy egy szük­séglet létezik, ám rendszerint senki nem tesz semmit az ügy érdekében. 78

Next

/
Thumbnails
Contents