Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)
1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Negyedik fejezet - Az ellentmondás mint innovációs forrás
I. Ellentmondásos gazdasági jelenségek Ha egy termék vagy szolgáltatás iránti igény állandóan növekszik, az adott termék gazdasági teljesítményének (hozamának) is arányosan növekednie kell. Könnyű nyereséget termelni olyan iparágban, ahol állandóan növekvő igényeket kell kielégíteni. A nyereség az árral érkezik - ha azonban mégis elmaradnak az eredmények, nincs nyereség egy iparágban, az arra utal, hogy az adott területet ellentmondásos gazdasági jelenségek jellemzik. Ezek az ellentmondások jellegzetesen makrojelenségek, melyek egy egész iparágra, szolgáltatási ágazatra jellemzőek. A legnagyobb innovációs lehetőségek azonban rendszerint a kisméretű és igen specializált új vállalkozás, folyamat, szolgáltatás kezében vannak. Az újító, aki hajlandó kiaknázni az ellentmondásokban rejlő lehetőséget, jó időre egyedül marad, míg a már meglévő üzletágak és szállítók is ráébrednek arra, hogy új és veszélyes versenytársuk született. Annyira el vannak foglalva ugyanis azzal, hogy megtalálják a növekvő megrendelések és a csökkenő eredmények közötti kapcsolatot, hogy észre sem veszik: valaki mást kezdett el csinálni - valami olyat, ami eredményt hoz és kiaknázza a növekvő igényeket. Néha egészen érthető, ami történik. Máskor viszont el sem tudjuk képzelni, miért nem hozza meg a növekvő igényszint a várt eredményeket. Az újítónak tehát nem feltétlenül azt kell megértenie, miért nem működnek úgy a dolgok, ahogyan kellene. Ehelyett inkább azt kérdezze: „Hogyan lehetne kiaknázni ezt az ellentmondást? Mivel lehetne lehetőséggé alakítani? Mit kell ehhez tennem?” A gazdasági jelenségek közötti ellentmondás riadójel. Van amikor nyilvánvaló, hogy riadó esetén mi a teendő, még akkor is, ha a problémát magát nem ismerjük. Előfordulhat viszont, hogy pontosan látjuk a probléma lényegét, mégsem jövünk rá, mi lenne a teendő. A „mini acélhengermű” jó példa arra, miként lehet egy ellentmondást sikeres újítási lehetőségként kezelni. Az első világháború után csaknem ötven évig a fejlett országok nagy, integrált acélhengerműveinek rendszerint csak háborús időkben ment igazán jól. Békeidőben eredményeik lehangolóak voltak annak ellenére, hogy az acél iránti igény egyre növekedett, legalábbis 1973-ig. A fenti ellentmondás magyarázata régóta ismert. Az integrált acélhengerművek esetén a további igények kielégítéséhez szükséges minimális teljesítménynövelés is hatalmas befektetésnek számít és rendkívüli kapacitás67
