Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Harmadik fejezet - A váratlan mint innovációs forrás

új szempontok szerint, melyeket ma „életstílusoknak” neveznénk. A Bloomingdale volt az első nagyobb áruház, különösen a keleti parton, amelyik rájött, kihasználta, sőt, megújította a kiskereskedelem frissen kialakult, új képét.

Az eredetileg kórházak számára kifejlesztett laboratóriumi eszközök váratlan sikere az ipari és egyetemi laboratóriumokban annak a jele volt, hogy a tudományos eszközök különböző felhasználói között eltűntek a különbségek. A száz évvel azelőtt még élesen eltérő végfelhasználást, feltételeket és elvárást megtestesítő piacok közötti határok elmosódtak. Ez pedig nemcsak annak a tünete volt - amit a vállalat sosem vett észre -, hogy egy termékcsaládot az eredetileg tervezettnél szélesebb körben lehet felhasználni, hanem azt is jelezte, hogy a vállalat által kihasznált piaci rés a kórházi piacon megszűnőben van. Ez a vállalat tehát, noha már harmincnegyven éve úgy tekintett önmagára, mint a laboratóriumi felszerelések sikeres tervezőjére, gyártójára és értékesítőjére, végül is kénytelen volt újragondolni szerepkörét, és a laboratóriumi felszerelések gyártását kiegészíteni további tevékenységekkel: tervezéssel, gy ártással, terjesztéssel és szolgáltatással. Mire azonban idáig eljutott, hatalmas piacokat veszített el.

Ebből jól látható, hogy a váratlan siker nemcsak az újítás lehetősége, hanem egyenesen megköveteli azt. Arra kényszerít bennünket, hogy megkérdezzük: Milyen alapvető változásokra van szükség a vállalkozásban? Technológiai jellegűekre? A piacokon kell változtatni? Ha szembenézünk ezekkel a kérdésekkel, a váratlan sikert a legjövedelmezőbb és legkevésbé kockázatos újítási forrásként használhatjuk ki.

DuPont, a világ legnagyobb vegyipari vállalata és az IBM, a számítógépipar óriása például annak köszönheti vezető helyzetét, hogy hajlandó volt felhasználni a váratlan siker nyújtotta újítási lehetőségeket.

A DuPont már százharminc éve elsősorban lőszer- és robbanószergyártással foglalkozott. A húszas évek közepén kezdte először kiterjeszteni kutatásait más területekre is, például az akkor vadonatújnak számító polimerkémiára, melynek úttörői a németek voltak még az első világháború idején. Evekig semmi eredmény nem mutatkozott. Aztán 1928-ban az egyik asszisztens véletlenül égve felejtett egy égőt egész hétvégére. Hétfő reggel az ügyeletes vegyész, Wallace H. Carothers azt tapasztalta, hogy a tálban lévő anyag megszálasodott. Még tíz évébe került, mire a DuPont pontosan ki tudta dolgozni a nejlon előállítását. A történet tanulsága, hogy ez a fajta véletlen „baleset” a nagy német vegyigyárakban is többször előfordult,

51