Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Első fejezet - Szisztematikus vállalkozás

Die Theorie der Wirtschaftlichen Entwicklungban (A gazdasági dinamika elmé­lete) Schumpeter szakított a hagyományos közgazdaságtannal - méghozzá sokkal radikálisabban, mint a sokak által ismertebb John Maynard Keynes tette húsz évivel később. Elmélete szerint az egészséges gazdaság természe­tes velejárója az innovatív vállalkozó által „dinamikusan felbolygatott” egyensúly. A gazdasági elmélet és gyakorlat igazi, központi jelentőségű tényezője nem az egyensúly és a meglévő források optimalizálása, hanem a dinamikus egyensúlyvesztés. Sayt elsősorban a gazdaság érdekelte. Meghatározása azonban feltéte­lezi, hogy a források mind „gazdasági jellegűek”. A célok azonban, melyek érdekében ezeket a forrásokat felhasználják, nem szükségszerűen gazdasá­giak, a szó hagyományos értelmében. Az oktatást például nem szokták „gazdasági” tevékenységnek tekinteni, arról nem is beszélve, hogy meny­nyire nem lehet gazdasági fogalmakkal meghatározni az oktatás „hozamát” (bár azt senki sem tudja, hogy valójában milyen fogalmakkal lehetne ezt pontosan megfogalmazni). Az oktatáshoz felhasznált források viszont szük­ségképpen gazdaságiak, semmiben sem különböznek azoktól, melyeket gazdasági célra - például szappangyártásra - felhasználnak. Ez pedig azt jelenti, hogy minden társadalmi tevékenységhez szükség van gazdasági for­rásra, tehát tőkére (vagyis az azonnali fogyasztásból kivont, visszatartott forrásra, melyet jövőbeni elvárások érdekében használnak fel), fizikai for­rásra (mely lehet akár termőföld, takarmánykukorica, réz, tanterem vagy kórházi ágy), munkára, irányításra, valamint időre. A vállalkozást ezért nem lehet kizárólag a gazdaságra szűkíteni, noha maga a fogalom onnan származik. A vállalkozás az „egzisztenciálisnak” (és nem „társadalminak”) nevezhető tevékenységeken kívül gyakorlatilag minden emberi tevékeny­ségre alkalmazható. Tudjuk, nagyon kevés a különbség vállalkozás és vál­lalkozás között, bármennyire is különböző legyen működési területük. Az oktatásban vagy az egészségügyben működő vállalkozók - mindkét terület rendkívül termékenynek mutatkozik - tulajdonképpen ugyanazt csinálják, majdnem ugyanazokkal az eszközökkel, következésképp ugyanazokkal a problémákkal találják szemben magukat, mint az üzleti életben vagy a szakszervezetben működő vállalkozók. A vállalkozók a változást szükségesnek és egészségesnek tartják. Noha rendszerint nem maguk okozzák a változást, de módszeresen keresik - ezt akár meghatározásnak is tekinthetjük -, válaszolnak rá, és mint lehetőséget, megpró­bálják kihasználni. 36

Next

/
Thumbnails
Contents