Drucker, Peter F.: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban (Budapest, 1993)

1. RÉSZ. INNOVÁCIÓ A GYAKORLATBAN - Első fejezet - Szisztematikus vállalkozás

sőt egészséges jelenség. A társadalomban - és különösen a gazdaságban- végrehajtandó legfontosabb feladat pedig az, hogy valami MÁST - s nem feltétlenül valami jobbat - csináljunk, mint eddig. Tulajdonképpen Say is erre gondolt, mikor kétszáz évvel ezelőtt megalkotta az entrepreneur (vállalkozó) szót. Ezzel a hagyományostól való elszakadást akarta jelezni és kinyilvánítani: a vállalkozó mindig felforgat és újrarendez dolgokat. Joseph Schumpeter fogalmazása szerint a vállalkozó feladata a „teremtő (kreatív) rombolás”.

Say csodálta Adam Smitht - le is fordította franciára Smith 1776-ban megjelent művét, a The Wealth of Nationst (A nemzetek boldogulása), és fáradhatatlanul népszerűsítette Smith elképzeléseit és politikáját. Amit azonban ő maga tett hozzá a gazdasági gondolkodáshoz, a vállalkozó és vállalkozás alapfogalmának tisztázásához, az minden előképtől teljesen független, sőt nem is egyeztethető össze a klasszikus gazdaságtannal. A klasszikus gazdaságtan ugyanis a már meglévőt próbálja a leghatékonyabban kihasználni - ahogy ez a mai napig is a gazdaság fő jellemzője maradt, beleértve a keynesiánusokat, Friedman követőit vagy a Supply-pártiak elgondolásait. A gazdaság lényege szerintük tehát az, hogy az egyensúly megőrzésével a már meglévő forrásokból a lehető legtöbbet tudják kihozni. Nem tudnak mit kezdeni viszont a vállalkozóval, ezért kiszorítják az úgynevezett „külső tényezők” ködös területére, tehát gyakorlatilag ugyanúgy kezelik, mint az éghajlatot, az időjárást, a törvényeket és politikát, a háborút és békét vagy akár a technológiát. A hagyományosan gondolkodó közgazdász- függetlenül attól, hogy melyik iskolának vagy „izmusnak” a követője-azt persze nem tagadja, hogy ezek a külső tényezők léteznek, s azt sem, hogy lényegesen befolyásolni tudják a gazdaságot. Ennek ellenére ezeknek a tényezőknek nincs igazán jelentőségük az ő világában, hiszen saját gazdaságmodellje, egyenletei, jóslatai nem képesek megmagyarázni, tükrözni a külső tényezők mibenlétét. Noha Kari Marx az egyik legelszántabb elemzője volt a technológia történetének, a vállalkozóval és a vállalkozással sem rendszerében, sem gazdaságtanában nem tudott mit kezdeni. Marx szerint minden gazdasági vállalkozás, amely a meglévő források optimális felhasználásán, vagyis az egyensúly megteremtésén kívül esik, csak kizárólag a tulajdonjog és hatalom viszonyának alakulásából következik, tehát a politikához tartozik, s ezáltal kívül áll a gazdasági rendszeren.

Joseph Schumpeter volt az első ismertebb közgazdász, aki visszatért Say elgondolásához. Klasszikusnak számító munkájában, az 1911-ben kiadott

35