Haraszti Mihály: Franchising a vállalkozók csodafegyvere? (Budapest, 1992)
II. A franchise felépítése és működése
A FRANCHISE FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSE 2. A szereplők A franchise üzletben két természetes szereplő van: a franchise átadó és a franchise-t átvevő vállalkozó. Kizárólagos döntésüktől függ, hogy harmadik céget bevonnak-e az ügylet valamely fázisába. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy szinte minden esetben szerephez jut harmadik vagy további személy/cég is az ügylet általános, jogi vagy pénzügyi oldalának kezelésében. Feltétlenül ki kell emelni a franchise ügyletek egyik lényegi jellemzőjeként, hogy a rendszergazda és az egyéni vállalkozó között semmiképp sem a megszokott eladóvevő viszony áll fenn. amely az ügylet megkötésével lezárul. A már említett "üzleti házasság" az egymásrautaltság, a másik sikerében fennálló kölcsönös érdekeltség, az egymástól függés minden előnyét és hátrányát magában foglalja. A franchise átadó és a rendszerét megvásárolt vállalkozó között speciális és hosszútávú kapcsolat alakul ki, amelynek alapja a kölcsönös kötelezettségvállalás és az érdekközösség, amely a tapasztalatok szerint a kölcsönös előnyök mellett nem mentes a vitáktól sem. Erre a franchise átvevők bemutatásánál még visszatérünk. A kölcsönös egymásrautaltság kiemelése mellett meg kell állapítanunk, hogy a két résztvevő - bár jogi értelemben egyenrangú felek - koránt sincs egy súlycsoportban. Egyértelmű a franchise átadó erőfölénye s bár a franchise átvevő is képes komoly károkat okozni a rendszertulajdonosnak, a franchise átvevő kockázata lényegesen nagyobb. Míg a rendszergazdának akár többszáz, néhány esetben többezer partnere lehet, a vállalkozónak a rendszergazda az egyetlen partnere, akire ráadásul döntően rá is van utalva. A rendszertulajdonos egy vállalkozás bukása esetén a legtöbb esetben behozhatja veszteségét, a vállalkozónak a bukás esetleg élete megtakarításainak elvesztését, teljes egzisztenciájának megingását jelentheti. Nem véletlen, hogy minden országban kiemelt figyelmet fordítanak a franchise etikájára, a vállalkozók védelmére. Az igen szigorú és államonként változó USA-beli szabályozás döntő része a franchise átvevők érdekeinek védelmében született (Európában a franchise törvényi szabályozottsága meg sem közelíti az amerikait). A franchisinggal foglalkozó irodalom- a semleges, tudományos igényű művek mellett - döntő többsége vállalkozócentrikus, sőt bizonyos része kimondottan ellenséges a rendszertulajdonosokkal szemben, amit a számos negativ példa indokol. Itt nemcsak a kimondott szélhámosságok a döntőek- bár főleg a kezdeti időkben szép számmal akadtak -, hanem azok az esetek, amelyekben a franchise átadó - kihasználva erőfölényét -, a vállalkozó kemény munkájával már jól bevezetett üzletek esetén a szerződést mondvacsinált ürügyekkel felmondta, kisajátítva ezzel az eredményeket. Megfelelő szerződés hiányában a franchise átvevő ezekben az esetekben eléggé kiszolgáltatott és bírósági úton sem számíthat jogvédelemre. Hogy az ilyen praktikák még az igen jónevű világcégektől sem esnek távol, bizonyítja egy, az NSZK-ban évekkel ezelőtt megtörtént eset, ami az egyik szak-54
