Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
díjösszeget utalja át a pénzintézet címére. A tapasztalatcserét javasló egyéb személyek részére kifizetésre kerülő díjak közvetlenül, tehát a takarékpénztár bevonása nélkül kerülnek folyósításra, A takarékpénztárhoz történő átutalással egyidejűleg közölni kell, hogy milyen újítást fogadtak el, ki, illetve kik az újítás szerzői, az első megvalósítás mikor és hol történt és hogy ott milyen díjat folyósítottak az újító részére. Közölni kell továbbá az újító címét és azt, hogy a javaslatot műszaki vagy termelési ésszerűsítésként fogadták-e el. Ha a takarékpénztár a nyilvántartás alapján megállapítja, hogy műszaki ésszerűsítés esetében a díj a 100 000 forintos, termelési ésszerűsítés esetében az 50 000 forintos értékhatárt elérte, a további díjrészletek folyósítását beszünteti. A most említett rendelkezések végrehajtása során az újítási jogszabályok intézkedéseit természetesen változatlanul végre kell hajtani. így például a javaslat elfogadásáról, a részére megállapított díj összegéről az újítót is tájékoztatni kell, függetlenül a takarékpénztár részére való értesítéstől. A pénzügyminiszter 352—2/1953. P. M. sz. rendelete értelmében (megjelent a Pénzügyi Közlöny 1953. február 12-i számában) az állami vállalatok, intézmények és más közületi szervek az újítási díjat csak 500 forintig folyósíthatják készpénzben. Az ezen felüli díjakat takarékbetét alakjában kell folyósítani. E szakasz előírja az újítási díj leszázalékolásának lehetőségét arra az esetre, ha a javaslat előterjesztése előterjesztőjének részbeni munkaköri kötelességei közé tartozik. A munkakör kérdéséről az első szakasznál már volt szó, itt csak annyit kell megjegyezni, hogy 50°/o-nál nagyobb mértékű leszállításhoz a felettes szerv engedélye szükséges. Előfordulhat az az eset, hogy az újítás népgazdasági eredménye pénzben kifejezhető ugyan, de az újítás másirányú jelentőségével nem áll arányban. Ilyen esetben a díjat nem a népgazdasági eredmény alapján, hanem az összes körülmények mérlegelésével kell megállapítani, így kell eljárni például akkor, ha a javaslat kidolgozása különösebb munkát, kísérletezést nem igényel, azonban a javaslat az újítón kívül eső okból széles körben kerül alkalmazásra. Gondoljunk például a nagy számban közkézen forgó nyomtatvány méreteinek csökkentésére irányuló javaslatra. Ennek megvalósítása jelentős, forintban kifejezhető anyagmegtakarítást eredményez, de nem lenne helyes e megtakarítás alapján a díjat megállapítani, hiszen a javaslattevőnek a javaslat megtételén kívül egyéb érdeme nincs. Ilyenkor tehát a forint-megtakarítás alapján kiszámított újítási díjat le kell szállítani. Nézzünk egy további konkrét példát az ilyen alapon történő díjleszállításra. Az újító azt javasolja, hogy bizonyos ruhaipari kellékeket, amelyeket eddig méteráruból készítettek, a jövőben textilhulladékból készítsenek. A javaslat megvalósítása folytán mintegy egymillió 60
