Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
takarításnak hány százalékát teszi ki az anyagmegtakarítás, majd ki kell számítani a teljes újítási díjnak ugyanannyi százalékát és az ilyen módon kiszámított összegnek 25%-ával kell a teljes újítási díjat felemelni. A fenti műveletekkel megtörtént az anyagmegtakarítás címén járó 25%-os díj felemelés. Ezek után meg kell állapítani a minőségjavulás mértékét. Ha például a minőségjavulás 25%-os, a fentiek szerint kiszámított teljes újítási díj összegét 25%-kal fel kell emelni. Az így megállapított teljes összeget — például 50%-os munkaköri kötelesség esetén — a felére kell csökkenteni. A munkaköri kötelesség címén történő leszázalékolás tehát a végső művelet, mert e szakasz (9) bekezdése világosan kimondja, hogy előbb a díj felemelési műveleteket kell végrehajtani és azután kell a munkaköri kötelesség fennforgása címén leszázalékolni. Fontos népgazdasági érdek, hogy a jól bevált újítások ne maradjanak meg egy-egy vállalat szűk helyi keretei között, hanem a legszélesebb területen alkalmazásra kerüljenek. E cél előmozdítása érdekében a jogszabály kimondja, hogy amennyiben az újítást az első megvalósítástól számított két éven belül másutt is elfogadják, valamennyi átvevő vállalat a nála jelentkező népgazdasági eredmény alapján külön újítási díjat köteles fizetni, mégpedig oly módon, hogy a teljes újítási díj 50°/o-a az eredeti újítónak, 25%-a pedig az átvételt javasló személynek jár, feltéve, hogy az átvétel javasolása az illetőnek nem tartozik munkaköri kötelességei közé. Az újítási díjnak fennmaradó 25%-át pedig az átvevő szerv igazgatói alapjába kell juttatni, s az igazgatói alapnak ily módon keletkező részét az újítás megvalósítása körül érdemeket szerzett dolgozók között kell felosztani. Ezen az alapon jutalomban lehet részesíteni nemcsak azokat a dolgozókat, akik egy-egy konkrét újítás bevezetése körül fejtettek ki jó munkát, hanem azokat a dolgozókat is, akik általában tevékenyen részt vesznek a vállalaton belül az újítási javaslatok bevezetésében. Például a szakvéleményezőt, ha szakvéleményei rendszeresen jók és ennek folytán az újítás bevezetését megkönnyítik, az igazgatói alapnak ebből a részéből jutalmazni lehet. Az igazgatói alapot csak 25%-kal lehet növelni még abban az esetben is, ha az átvétel hivatalos tapasztalatcsere alapján történik és így nincs olyan személy, akinek részére az átvétel javasolásáért járó 25% kifizetésre kerülne. Meg kell jegyezni, hogy az új rendelet a tapasztalatcsere során átvett javaslatok díjazása tekintetében nagyobb lehetőséget nyújt a hatályon kívül helyezett rendeletnél, mert a régi rendelet értelmében a most említett díjak csak akkor jártak, ha az újítást az első megvalósítástól számított egy éven belül fogadták el másutt is. Az új rendelet, mint már említettük, ezt az egyéves határidőt két évre emeli fel. 57
