Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
Egészen természetes, hogy az átvevő vállalatnál is az üzemszerű megvalósítástól számított egy év alatt jelentkező népgazdasági eredmény alapján jár az újítási díj. Gyakran megtörténik, hogy több vállalat közös felettes szerve fogadja el az újítást és annak bevezetését az összes vállalatainál egységesen rendeli el. Ilyen esetben a népgazdasági eredmény kiértékelését is az elfogadó felettes szerv végzi és fogja egyösszegben megállapítani az újító részére járó díjat, gondoskodik továbbá annak a bevezető vállalatok közötti arányos felosztásáról. Ha viszont a kiértékelést az összes vállalatok újítási szervei külön-külön végzik, az újítási díjat is a vállalatok külön-külön állapítják meg a tapasztalatcsere díjazásra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével. A javaslatot elfogadó és annak bevezetését elrendelő felettes szerv ilyen esetben köteles megjelölni azt a vállalatot, amely a teljes, 100%-os újítási díjat folyósítja, a többi vállalat pedig a tapasztalatcsere szabályai szerint 50, illetőleg 25%-os díjat fizet. Ha az eredeti újító javasolja az egyik helyen már megvalósított újításának más vállalatnál történő bevezetését, őt a teljes újítási díj 75%-a illeti meg, mert neki jár az a 25% is, amely az átvételt javaslót illeti meg. Ha az újítást az első megvalósítástól számított két év után másutt is elfogadják, az átvételt javasló személynek a teljes újítási díj 10%-a jár, kivéve, ha a javaslat előterjesztése az illetőnek munkaköréből folyó kötelessége. Ebben az esetben tehát már nem okvetlenül az eredeti újító kapja meg a 10%-ot, hanem az a személy, aki az átvételt javasolta. A 25%-os, illetőleg 10%-os tapasztalatcsere-díj az átvételt javasló személynek a rendelet értelmében csak akkor jár, ha az átvétel javasolása nem tartozott munkaköri kötelességei közé. Az átvételt javasló személyekkel kapcsolatban is fennforoghat természetesen részleges munkaköri kötelezettség, ebből következik, hogy az említett tapasztalatcsere-díjak is leszázalékolhatok a munkaköri kötelesség arányában. Ilyen leszázalékolás esetében sem vihető be az igazgatói alapba a teljes és leértékelt tapasztalatcsere-díj összege közötti különbözet, ez tehát a vállalati akkumulációban marad. Ha a tapasztalatcsere során átvett újítás népgazdasági eredménye nem a megvalósító vállalatnál, hanem más szervnél jelentkezik, a tapasztalatcsere-díj címén kifizetett összeget a 10. § szabályai szerint szintén át lehet hárítani arra a szervre, amelynél a népgazdasági eredmény jelentkezik. Ha a tapasztalatcsere-díjat leszázalékolták, természetesen csak a ténylegesen kifizetett összeg hárítható át, nem pedig a teljes 25%. A tapasztalatcsere útján átvett javaslat díjazását is lehet eszmei alapon megállapítani abban az esetben, ha a javaslat népgazdasági eredménye a javaslatot átvevő szervnél sem értékelhető ki. 5$
