Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

Előszó

ELŐSZÓ

Felszabadult dolgozó népünk munkához való új viszonyának egyik jelentős megnyilvánulása az újítómozgalom. Bár hazánk már a felszabadulás előtt sem szűkölködött feltalálókban, újítókban, de az ilyenirányú tevékenység nem válhatott mozgalommá, mert ennek a kapitalista gazdasági rendszerben nem voltak meg a feltételei.

Hazánkban 1948 tavaszán — az államosítások idején — született meg a szocialista munkaverseny, és a verseny következményeképpen állandóan növekedett azoknak a dolgozóknak a száma is, akik alkotó tevékenységükkel is hozzájárultak az országépítő munkához. A dolgozók újítottak, mert felismerték, hogy a termelési eredmények az ország építését, egyben a dolgozók életkörülményeinek javulását is szolgálják. Kezdetben az újítómozgalom szervezetlen volt, ennek ellenére 1948-ban mintegy 5000 újítási javaslat látott napvilágot. Ezek révén mintegy 35 millió forint megtakarítás volt elérhető.

Kormányzatunk fontos intézkedésekkel hárította el az újítók és feltalálók munkáját gátló bürokratikus akadályokat. Ilyenek voltak az 1948. év végén kiadott első újítási rendelet, majd 1949. január 1. napjától kezdődő hatállyal az Országos Találmányi Hivatal létesítése. Ez intézkedések következtében az újítómozgalom fellendült, és 1949-ben már 75 ezer újítás került a bizottságok elé, s a várható megtakarítások összege 340 millió forintra emelkedett.

A mozgalom egyik kiemelkedő állomása volt az 1950. február 25-én megtartott Sztahanovisták Első Országos Kongresszusa, amely félreérthetetlenül leszögezte, hogy az igazi sztahanovista egyben újító is. Az 1950. május 31-én megjelent 151/1950. M. T. sz. rendelet pedig már jogilag alapozta meg az újítómozgalom eddigi vívmányait, és jelentősen kiterjesztette az idevonatkozó rendelkezéseket is. Azonban — az újítómozgalom erőteljes fejlődése következtében — már 1951 elején érezhetőkké váltak az érvényben levő újítási rendelet hiányosságai. Ezek kiküszöbölése érdekében 1951. február 27-én napvilágot látott az 56/1951. M. T. sz. rendelet, amely megint egy lépéssel vitte előre az újítómozgalmat. E fejlődési szakaszon keresztül jutottunk el az újítómozgalom mai szintjére.

Az újítómozgalom tömegmozgalommá vált. 1950-től 1954-ig 1* io 3