Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
következmények elkerülése céljából a javaslattevőnek meg kell jelölnie, hogy javaslatának tárgyát milyen szakirodalomból merítette. Egyáltalán akkor jár el helyesen a javaslattevő, ha szakirodalomból merített javaslat esetén a forrást mindig megjelöli, mert ez — a most említett esetet kivéve — a díjazást nem csökkenti, viszont az elbíráló szerv számára az elbírálást megkönnyíti, hiszen az említett szakirodalom olyan további adatokat is tartalmazhat, amelyek a megvalósítás szempontjából fontosak, amelyekre azonban az újító a figyelmet nem hívta fel. Az előző bekezdésben ismertetett elveknek megfelelően, érvényesen fennálló szabadalomban ismertetett eljárást is be lehet újításként jelenteni. Minthogy azonban a szabadalmi törvény szerint a szabadalomtulajdonos kizárólagosan jogosult a szabadalommal védett találmány használatára, ezért a javaslatnak újításként való elfogadása, illetőleg megvalósítása előtt a szabadalomtulajdonos engedélyét a gyakorlatba vételre vonatkozóan ki kell kérni. Ha a szabadalomtulajdonos az engedély megadását ellenértékhez (licenc-díj fizetéséhez) köti, ezt az ellenértéket, mint az újítás által elérhető népgazdasági eredményt csökkentő tényezőt, figyelembe kell venni. Az újítás fogalmával kapcsolatban beszélnünk kell a Gazda-mozgalmi javaslatokról is. Ezeknek célja a termelés folyamán jelentkező és a későbbiek során már nem hasznosított hulladékok és egyéb mellékanyagok hasznosítása, illetőleg a már hasznosított anyagok jobb, célszerűbb felhasználása. A mozgalom tehát azt kívánja elérni, hogy a szocialista termelés minél gazdaságosabban történjék. A Gazda-mozgalom keretében előterjesztett javaslatok megvalósításával tehát népgazdaságunk részére gazdasági eredmény jelentkezik, márpedig minden olyan javaslatot, amely ilyen eredménnyel jár, a rendelet értelmében újításnak kell tekinteni. A Gazda-mozgalmi javaslatokat tehát újításként kell kezelni és elbírálni. E javaslatok túlnyomó része termelési ésszerűsítésnek minősül, mert általában a meglevő termelőeszközök (anyagok, hulladékok) jobb kihasználását teszik lehetővé anélkül, hogy akár az anyagoknak, akár a belőlük előállított terméknek szerkezetét, vagy az előállítás műszaki formáját megváltoztatnák. Természetesen lehet olyan eset is, amikor a Gazda-mozgalom keretében előterjesztett javaslat nem termelési, hanem műszaki ésszerűsítésnek minősül. Ha például a javaslat következtében a hulladékanyag a korábbi felhasználási móddal szemben oly módon lesz gazdaságosabban felhasználva, hogy a javaslattevő a felhasználásnak új technológiáját dolgozza ki, a javaslat műszaki ésszerűsítésnek minősül, mert a hulladék felhasználására új termelési eljárás nyer bevezetést. A Gazda-mozgalommal kapcsolatban egyes vállalatoknál helytelen gyakorlat alakult ki. Az egyszemélyi elbíráló Gazda-mozgalmi 23
