Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

nak. Ha tehát a most említett dolgozók valamelyike olyan javaslatot nyújt be, amely az illető iparágban előzőleg már bármikor alkalmazásban volt, a javaslatot újításként elfogadni nem lehet.

Az új eljárások, tervek, konstrukciók kidolgozására, ellenőrzésére, módosítására, vagy javítására kötelezett dolgozóknak teljes mértékben munkaköri kötelessége az alkalmazó szerv tématervében szereplő, illetőleg reájuk bízott feladatokkal összefüggő javaslatok megtétele, kivéve a találmányként elismert javaslatokat. Tehát mindazok, akik kutatói munkakörben dolgoznak, kötelességszerűen tartoznak alkalmazni mindazokat a javaslataikat, amelyek az alkalmazó szerv tématervében szereplő feladatokkal függnek össze. Ugyanez a szabály érvényes a tervezői munkakörben foglalkoztatott dolgozókra is, ha a javaslat az intézet konkrét feladatkörével (megbízási körével) összefügg. Ha viszont a most említett dolgozók egy olyan javaslatot terjesztenek elő, amely a tématervben nincs benne, illetőleg a megbízási körrel nem függ össze, a javaslatot újításként el lehet ismerni még akkor is, ha a javaslat az intézet általános munkaterületével összefügg. Ha például a Gyógyszeripari Kutató Intézet tématervében szerepel a penicillin gazdaságosabb előállítása, az ezzel kapcsolatos javaslatokat a kutató intézet kutatói munkakörben foglalkoztatott dolgozói részéről kötelességszerűen előterjesztetteknek kell tekinteni. Ha viszont egy ilyen dolgozó például az ultraszeptil gazdaságosabb előállításának technológiáját dolgozza ki, amely az intézet tématervében nem szerepel, a javaslat újításnak minősül. (Ha ilyenkor a javaslattevő tématervének megoldását kimutathatóan elhanyagolja, ezt a körülményt az egyébként újításnak minősülő javaslat elbírálásánál figyelembe kell venni.) Érvényesül tehát az az elv, hogy a kutató és tervező munkakörben foglalkoztatott dolgozók a fentebb említett körön belül hivatalból kötelesek újítani. Ez a szabály természetesen csak a kutatói, illetőleg tervezői munkakörben foglalkoztatott dolgozókra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy kutató, illetőleg tervező intézetnél, vagy pedig egyéb szervnél (például vállalat kutató-, illetőleg tervező részlegénél) állanak alkalmazásban. Viszont nem vonatkozik a kutató és tervező intézetek nem kutatói, illetőleg tervezői beosztásban alkalmazott dolgozóira, akiknek a tématervbe felvett kérdéseit, illetőleg a megbízási körrel összefüggő javaslatait is újításként kell elfogadni, természetesen az egyéb feltételek fennforgása esetén.

Nem könnyű kérdés annak elbírálása, hogy a javaslat mikor tartozik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé. Alig lehetséges olyan szabályt létrehozni, amelynek alkalmazásával minden esetben megnyugtató módon el lehetne dönteni, hogy valamely javaslat előterjesztése a munkaköri kötelezettség körébe esik-e és ha igen, milyen mértékben. Általános irányelvként szolgáljanak az alábbiak:

2 Az újítói és feltalálói Jog kézikönyve 31

17