Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)

I. Rész. Újítások

esetben nem forog fenn, az újítást elbíráló szerv köteles kétség esetén a javaslattevő számára bizonyítani. Bizonyítékként fel lehet hozni pl. iratokat, jegyzőkönyveket, tanúk nyilatkozatát stb. A javaslatot elbíráló szervek gyakran követik el azt a hibát, hogy elutasítják a javaslatot a viszonylagos újdonsághiány okából azért, mert azzal a kérdéssel, amelyre a javaslat vonatkozik, a vállalaton belül már foglalkoztak. Ha foglalkoztak is a probléma megoldásával, de a javaslat benyújtásának időpontja előtt eredményes megoldás még nem jött létre, a viszonylagos újdonság kelléke fennforog.

Ha a felettes szerv a javaslat megvalósítását a felügyelete alá rendelt szervre vonatkozólag már tervbe vette, a viszonylagos újdonság már nem forog fenn még akkor sem, ha a javaslattevő erről a körülményről tudomással nem bír. Általában nem szükséges tudni az újítónak arról, hogy javaslata már tervbe van véve. Viszont a tervbevétel igazolását, mint már említettük, jogosult követelni.

Ha a javasolt megoldással azonos dokumentáció (pl. kutatási eredmény, külföldi tanulmányúkról szóló jelentés stb.) már korábban beérkezett, ez önmagában véve a viszonylagos újdonság kellékét még nem zárja ki. Ugyanis az ilyen dokumentációnak a vállalathoz történő beérkezése még nem biztosítja egyben a megvalósítást is. Helytelen lenne a javaslattól az újítási jelleget megtagadni azért, mert azonos megoldás dokumentációja a vállalatnál már évek óta elfekszik anélkül, hogy a bevezetést tervbe vették volna. Ha a bevezetés tervbevétele viszont megtörtént, a viszonylagos újdonság kelléke nem forog fenn.

Ugyancsak nem lehet még viszonylag sem újnak tekinteni az olyan javaslatot, amelynek gyakorlatbavételét korábban jogszabály már kötelezően elrendelte. Ha a megvalósítás a jogszabály rendelkezése ellenére valamely szerv mulasztása folytán maradt el és a bevezetésre a javaslat hívja fel a figyelmet, a javaslattevőnek lehet jutalmat adni, újítás fennforgását azonban megállapítani nem lehet.

ad. 3. További feltételként írja elő a rendelet azt, hogy a javaslat előterjesztése ne tartozzék a javaslattevő munkaköri kötelességei közé. A szocialista bérezés alapelvéből folyik ugyanis, hogy ugyanazért a munkáért kétszeres ellenértékét igényelni nem lehet. A javaslattevő a tőle kötelességszerüen elvárható javaslatért az ellenértéket már bér alakjában megkapta. Nem volna ezért erkölcsös őt újítási díj formájában újabb juttatásban részesíteni még abban az esetben sem, ha a javaslat megvalósítása folytán nagy népgazdasági eredmény keletkezik.

Az újítási rendelet kifejezetten leszögezi, hogy iparági viszonylatban már alkalmazott, a javaslattevő munkaterületével összefüggő javaslat megoldása teljes mértékben munkaköri kötelessége a vállalati igazgatónak, főmérnöknek, főkönyvelőnek, továbbá az irányítószerv szakelőadójának és a nála magasabb beosztásban alkalmazott dolgozó-16