Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
I. Rész. Újítások
2. a javaslat viszonylag új legyen, 3. a javaslat ne tartozzék előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé, 4. a javaslat a népgazdaság számára gazdasági, vagy egyéb hasznos eredménnyel járjon, 5. a javaslat megvalósítása ne eredményezzen minőségrontást. Vizsgáljuk meg az egyes feltételeket. ad. 1. A javaslatnak tartalmaznia kell a megoldás eszközét és módját is. Ez azt jelenti, hogy legalább elvileg ismertetni kell a javaslattevőnek, hogy miként valósítható meg a javaslat. Ha a megoldás módjára az újító egy olyan hozzávetőleges utalást ad, amelynek alapján a szakemberek a javaslatot meg tudják valósítani, a javaslattevőt a szerzőség joga megilleti. Természetesen sok esetben nem könnyű annak eldöntése, hogy egy javaslatot mikor kell újításnak és mikor kell puszta ötletnek tekinteni. Irányelvként azt lehet megállapítani, hogy míg az ötlet megoldási módot nem ad, addig az újítás a kitűzött feladatnak legalább elvi megoldását is megadja. Például puszta ötletnek minősülnek a következő javaslatok : gyártmányainkat korszerűsíteni kell; minél több árucikket kell exportálni stb. ad. 2. Második feltételként követeli meg a rendelet a viszonylagos újdonság fennforgását. Viszonylag akkor új a javaslat, ha a benne foglalt elgondolást a megvalósító szervnél a javaslattétel időpontjában nem alkalmazzák és alkalmazását bizonyítható módon nem is tervezik. A javaslatnak tehát csak annál a szervnél (vállalatnál, intézménynél stb.) kell újnak lennie a javaslattétel időpontjában, amelynél azt előtérjesztették. Ennek ellenére gyakran esnek az újítási szervek abba a hibába, hogy a javaslattól nem viszonylagos, hanem abszolút, tehát világviszonylatban vett újdonságot követelnek meg. Számos esetben lehet találni elutasítást azzal az indokolással, hogy a javaslat már régen ismert technikai megoldást tartalmaz és hogy semmi újat nem hoz. Az ilyen alapon történő elutasítás helytelen, mert a régen ismert eljárás bevezetésére irányuló javaslat is lehet újítás, ha a javaslattétel időpontjában a szóbanforgó eljárást nem alkalmazzák és alkalmazását bizonyítható módon nem is tervezik. Viszont a megvalósító szerv viszonylatában a javaslatnak újnak kell lennie. Ha tehát például a vállalat egyik önelszámoló egységénél, vagy egyéb részlegénél a szóbanforgó megoldást már alkalmazzák, úgy ennek a megoldásnak egy másik önelszámoló egységre, illetőleg részlegre történő alkalmazásának javasolása újításként nem ismerhető el. A régi rendelet alapján ilyen esetben is megállapítható volt a relatív újdonság, tehát a javaslatnak újításként való elfogadása. Az új rendelet ilyen esetben a javaslatnak újításként való elfogadását kizárja. Azt a körülményt, hogy a viszonylagos újdonság kelléke a konkrét 15
