Krasznay Mihály (szerk.): Az újítói és feltalálói jog kézikönyve (Budapest, 1956)
II. Rész. Találmányok
VI. Fejezet A FELTALÁLÓ JOGAI 39. §. A feltalálói díj (1) Az elfogadott és megvalósított találmány szerzőjét — a szerzői tanúsítvány kiadása után — feltalálói díj illeti meg. (2) A díj mértékének megállapítására az újítási ügyek intézésére vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a díjazást annak a három évnek a népgazdasági eredménye alapján kell kifizetni, amely a találmány üzemszerű bevezetését követő első öt év alatt a legnagyobb népgazdasági eredményt adja. (3) A díj összegét a találmány használatával az ország egész területén elért népgazdasági eredmény alapján, évenként külön-külön kell kiszámítani. (4) Ha a díj a (2) bekezdésben foglaltak szerint nem állapítható meg, azt valamennyi körülmény figyelembevételével a találmány tárgya szerint illetékes miniszter állapítja meg. (5) Xagy jelentőségű találmány [5. § (2) bekezdés] esetén a feltalálói díjat az illetékes miniszter az Országos Találmányi Hivatal elnökével egyetértésben a népgazdasági eredmény alapján járó díj kétszereséig felemelheti. (6) Ugyanazért a találmányért kifizethető feltalálói díj összege a 200 000 forintot nem haladhatja meg. Az évenként kifizethető díj összege 100 000 forintnál több nem lehet. Az illetékes miniszternek az Országos Találmányi Hivatal elnökével együttesen előterjesztett javaslata alapján a Minisztertanács elnöke indokolt esetben az említett értékhatárt meghaladó összegű díjazás folyósítását is engedélyezheti. (7) Ha a szerzői tanúsítványt a 37. § (3) bekezdése alapján adták ki, a feltaláló részére díj (díjrészlet) csak a megvalósítás esetén jár. Az Országos Találmányi Hivatal elnöke azonban az illetékes miniszterrel egyetértésben indokolt esetben feltalálói díjat állapíthat meg az állam részére elfogadott, de megvalósításra nem kerülő találmányok szerzőinek. 157
