Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

IV. Szabadalmazható és a szabadalmazás köréből kizárt találmányok

tárgyának jellemző szerkezeti adatait ismerteti, amelyek nyomán az megvalósítható, nem pedig kizárólag annak tulajdonságait.

A kérdéssel kapcsolatban ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy az ismertetésekkel valamennyi szabadalmi bejelentés foganatosításáig a legnagyobb óvatossággal kell eljárni, hogy saját magunknak ne okozzunk helyrehozhatatlan kárt.

A kiállítások tekintetében az egyéb nyilvános gyakorlatbavétel (forgalomba hozatal) szabályai irányadóak. Megjegyezzük, hogy egyes kiállításokkal kapcsolatban az iparjogvédelmi hatóságok a kiállított tárgy számára ideiglenes oltalmat biztosítanak ilyen oltalom igénylése esetén. E kiállításokon un. kiállítási elsőbbséget lehet biztositani. (Lásd: VI. Fej. 1. pont.)

Minthogy nyilvános gyakorlatbavétel, illetve kiállítás utján történő ujdonságrontás általában ritka, igy e tekintetben nem alakult ki egységes joggyakorlat sem. Ezért, ha a nyilvánosan gyakorlatba vett, illetve kiállított tárgynak, vagy eljárásnak a bejelentett találmánnyal való azonossága már nem vitatható, másodlagos védekezésként említhető az, hogy a találmány lényege a kiállított tárgyon - annak esetleges lezárt állapota következtében - nem volt felismerhető.

Az újdonság vizsgálatánál figyelembe kell venni, hogy a műszaki megoldást mennyiben lehet szabadalmazható találmányként tekinteni, kizárólag azon az alapon, hogy az újdonságot képez.

Ilyen tekintetben nyilvánvalóan nem tekinthető találmánynak valamely tárgy külalakjának (formájának) megváltoztatása, a műszaki jellemzők megváltoztatása nélkül.

Nyilvánvaló az is, hogy nem lehet találmánynak tekinteni minden műszaki ötletet, tervet,elképzelést, amely csak felveti a feladatot, de megoldást nem nyújt. Ezen túlmenően azonban akkor sem szabadalmazható a találmány, ha a megoldás is megvan, de ezt az átlagos szakember által alkalmazott, vagy annak kötelező szakmai tudásához tartozó szokásos megoldásnak tekinthetjük. Itt elsősorban azokra a feladatokra gondolunk, amelyeket a konstruktőröknek kell megoldaniuk a mindenkor szükséges feltételeknek megfelelően. Ezen feltételeket a külső körülmények, a szükségletek határozzák meg és tömegükben ezen feladatokat a konstruktőrök tapasztalataik, szakmai tudásuk, tanult ismereteik segítségével - különleges megoldások nélkül - oldják meg. Természetesen ilyen esetekben is előfordulhatnak olyan speciális megoldások, amelyek nem várhatók el a szokásos szakmai tudással rendelkező szakembertől, hanem megalkotásukhoz már invenció szükséges. Amint látható, ezek a körülmények, amelyekre az Szt. szövege nem utal, mégis határterületet képeznek a találmánynak nevezhető és a szokványos megoldások között és mint ilyenek, elkerülhetetlenül sok vitára adnak alkalmat.

így például általában a méret-, alak-, vagy anyagváltoztatás, továbbá az egyszerű átvitel egyik műszaki területről a másikra, nem szabadalmazható.

Ha azonban ezen intézkedésekhez különleges, általánosan nem várható előnyök és kedvező hatások fűződnek, vitatni lehet, hogy egyszerű intézkedésekről, vagy pedig találmányi szintű megoldásról van-e szó.