Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

XI. A know how

lényeg éppen magában a recepturában van, néha viszont sokkal inkább az eljárási lépésekben, a technológiában, néha mind a kettőben.

A recepturák egy része természetesen nem tekinthető know-how-nak. Egy csapágyfém összetétele pl. egyszerű vegyi analizissel megállapítható, a vonatkozó összetétel tehát bárki számára hozzáférhető, aki ezt az analízist elvégzi, igy az nem know-how. Ha azonban az anyagösszetétel egyszerű vegyi analizissel sem állapítható a készterméken meg, úgy anyagösszetételi know-how-ról beszélhetünk. Gyakori ez akkor, ha a receptura szerinti komponensek oly vegyi átalakuláson mentek át, amelyek nehezen rekonstruálhatók, ilyen pl. a műanyagok jelentős része. Az ilyesfajta recepteket nem szokás szabadalmaztatni, hiszen ezáltal nyilvánosságra kerülnének anélkül, hogy a szabadalom bitorlóira a bitorlás rábizonyítható lenne, a recepteket általában titokban tartják.

Klasszikus példája a receptura know-how-nak a közismert Coc^i Cola összetétele, de ennél iparilag sokkal fontosabb példák a már említett műanyagösszetételek jelentős része, pl. az egyes "gumikeverékek" (főleg az azokban levő nyersanyagfajták, adalékok, gyorsítók, lágyítók stb. minősége, mennyisége). Más jellegű példa a katalizátorok területéről hozható fel, ahol annak anyagán kívül pl. szemcsenagysága, szemcseeloszlása, a hordozóval kapcsolatos egyes jellemzők stb. képezhetnek receptura know-how-t.

A felhozott példák természetesen nem azt jelentik, hogy akár műanyagokra, akár katalizátorokra vonatkozólag nem találkoznánk igen sok szabadalommal. Ha a szabadalom tárgya a végterméken felismerhető, úgy a szabadalmaztatás ésszerű megoldás. Ilyenkor is igyekeznek azonban annak leírását úgy megfogalmazni, hogy legalább is az optimális eredményt csak hosszasabb kísérletezéssel lehessen elérni. Ha azonban a végterméken való felismerhetőség nem forog fenn, úgy ezen anyagösszetételek szabadalmak helyett tipikusan ipari titkot képeznek.

f) Egyéb

A fenti csoportban tárgyalt know-how jellegek annak bemutatására szolgálnak, hogy a különféle tárgyú ismeretek milyen széles skálája képezhet adott esetben know-how-t. Kétségtelen azonban, hogy e csoportosítás sem kimerítő, igy másfajta jellegű know-how-ról is beszélhetünk. Ezek közül néhányat megemlítünk.

Bonyolultabb berendezések, készülékek összeszerelésénél beszélhetünk un. szerelési know-how-ról. Nem véletlen, hogy bonyolultabb szereléseket különleges képzettségű szerelési szakemberek végzik, akik az adott szerelési munka fortélyait ismerik.

Hasonlóképpen beszélhetünk javítási know-how-ról, olyan esetekben, ami kor valamely bonyolultabb berendezés (pl. számitógép) hibájának gyors kiküszöbölését kell elvégezni.

Egészen más jellegű know-how-t képez a számítógépi programok egy része. Ezt nemzetközi kifejezéssel software-nak (lágyárunak) nevezik, szemben a hardware-el (keményáru), ami magát a számítógépet, ill. az abban fog- 178 -