Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

XI. A know how

szakembereket szoktak szakértőként alkalmazni), néha azonban könnyen jogi bonyodalmakhoz is vezet, ha u. i. e szakértő nem független, hanem korábban a versenytárs alkalmazottja volt és szakértőként való alkalmazásával tulajdonképpen nem is személyi know-how-ját, hanem a versenytárs know-how-ját szerezzük meg - nyilván lényegesen olcsóbban, mintha azt a versenytárstól vennénk át, ha egyáltalában hajlandó átadni. Ez adott esetben tisztességtelen verseny cselekményt képezhet, annak összes jogi következményeivel együtt.

Az emlitett szakértő egyébként vagy jelentést készit, vagy szóban közli tanácsait, gyakran pedig tevőlegesen részt is vesz a műszaki megoldás megvalősitásában, vagy a hiba kiküszöbölésében. Különleges helyzete és szerepe révén mindenesetre külön csoportot képez a know-how külső megjelenési formáit illetően is.

• B) A know how lényege (know how jelleg)

A know-how lényegének könnyebb megértése érdekében - anélkül, hogy uj fogalmat kívánnánk alkotni - a következőkben a "know-how jelleg" kérdését tárgyaljuk. Ennek kapcsán azt fogjuk vizsgálni, hogy miben különbözik a knowhow-nak minősithető műszaki megoldás a know-how-t nem képzőtől.

E kérdés tisztázása azért fontos, mert a köztudatban a know-how - hogy a két szélsőséget emlitsük - egyfelől úgy él, mint valamiféle "titkos gyártási eljárás", másfelől pedig úgy, mint értékesithető műszaki megoldás, ami azonban nem fedi a know-how fogalmát.

Az előzőekben (IV. Fej.) már láthattuk,hogy annak eldöntése sem egyszerű, hogy valamely adott műszaki megoldás jellege olyan-e, hogy az találmánynak tekinthető, vagy nem az. Még nehezebb megállapítani, hogy valamely műszaki megoldás kimeriti-e a know-how többé-kevésbé meghatározott kritériumát. A know-how esetében nincs is éles határvonal, mégis egy példa kapcsán kíséreljük meg közelebbről megnézni, hogy adott esetben mi képezhet know-how-t és mi nem.

Tételezzük fel, hogy adott ürtartalmu, beömlő- és kiömlő nyílással ellátott edény tervezése képezi a megoldandó műszaki feladatot. E feladat megoldása a konstruktőr számára nyilván nem jelent különösebb nehézséget, aszóbanforgó tervezés teljes mértékben a szakértő köteles tudásához tartozik. Még az sem jelentene lényeges különbséget, ha a feladatot azzal nehezítjük, hogy a ki- és beömlő nyílások úgy legyenek méretezve,, hogy állandó nyitvatartásuk esetén is megfelelő folyadékszintet lehessen az edényben biztosítani. E feladatnál tehát know-how-ról nem beszélhetünk, ilyen méretezési feladatok megoldását általánosan tanítják.

Ha a feladatot azzal nehezítjük, hogy az edénybe szinttartó műszert is beépíttetünk, még akkor sem szükséges know-how e feladat megoldásához, hiszen színtmérő műszerek ismertek, Ilyenek beépítése szintén a szakértő általános tudásához tartozik. Más kérdés az, hogy a különleges szintmérő önmagában esetleg szabadalmaztatható találmányt képezhet.- 172 -