Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

X. A szabadalmas jogállása

A szabadalmast terhelő és a szolgálati találmány feltalálója irányában fennálló kötelezettséget az Szt. 9. § (4) bek. mondjak!. Eszerint "a szolgálati találmány feltalálóját dijazás illeti meg."

Nyilvánvaló, hogy az, ami a feltaláló oldalán jog, az a munkáltató oldalán kötelezettség. E kötelezettség tartalmának meghatározását a törvény külön jogszabályra bizza. Ez utóbbi a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről kiadott 45/1969 (XII. 29.) Korm. sz. rendelet (a továbbiakban: R.)

A R. 1. § (1) bek. lényegében az Szt. 9. § (4) bek. már idézett elvi szabályát ismétli meg kissé konkrétabb formában, kimondva, hogy "a szolgálati találmány feltalálóját a munkáltató vagy más jogviszony alapján jogosult e rendelet rendelkezései alapján dijazni köteles". E rendelkezésből az következik tehát, hogy a szolgálati találmány feltalálójának tevékenysége munkabérrel (fizetésemelés) vagy egyéb juttatással (prémium, jutalom) nem honorálható.

Az ilyen rendelkezést tartalmazó kollektiv szerződés, munkaszerződés, vagy eseti megállapodás jogszabályba ütköző, semmis. Annak természetesen nincs akadálya - sőt nézetünk szerint egészséges vállalati bérpolitikát is tükröz -, ha aR. 1-4. §-a által meghatározott díjazáson felül a rendszeres feltalálói tevékenységet végző feltaláló munkabérét erre a tevékenységre figyelemmel állapítják meg, márcsak azért is, hogy az értékesítésre nem kerülő találmányok létrehozásával kapcsolatos tevékenységéért is megfelelő anyagi elismerésben részes its ék.

A dijazási kötelezettség alapelveit a R. 1. § (2) bek. mondja ki. Eszerint a szolgálati találmány feltalálója találmányi dijra jogosult az alábbi esetekben

a) ha a szolgálati találmány érvényes szabadalommal védett

b) ha találmányának szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása vagy illetéknemfizetés következtében megszűnt

c) ha a találmányra a munkáltató vállalati érdekből nem kiván szabadalmi oltalmat szerezni: ebben az esetben vélelmezni kell, hogy a megoldás a szabadalmaztatható találmány követelményeit kielégiti.

Lássuk a díjazásnak ezeket az eseteit külön-külön.

ad a) E vonatkozásban gyakorlati problémát vet fel a halasztott vizsgálatu szabadalmi bejelentések esetén történő feltalálói dijazás. Érdekes álláspontot foglal el e kérdésben Bacher Vilmos. Nézete szerint, minthogy a szabadalmi bejelentés közzétételével a szabadalmas az ideiglenes szabadalmi oltalmat kapott, ezért halasztott vizsgálatu szabadalmi bejelentés esetében is, ha a találmányt értékesítik, a feltalálónak találmányi dijra nyilik igénye. A szabadalmasnak ugyanis már az érdemi vizsgálat elrendelését megelőzően is oltalommal védett kizárólagos jogosultsága áll fenn, a szolgálati találmány feltalálója által nyújtott hasznos szolgáltatni, birtokába jutott, azzal rendelkezett.

E megfontolások alapján, Bachei szerint nem osztható az a nézet, amely szerint szolgálati találmány esetében egyidejűleg mindig el kell végezni a teljes- 160 -