Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)
X. A szabadalmas jogállása
vizsgálatot és halasztott vizsgálatnak nincs helye. Minthogy a hazai találmányok kb. 75%-a szolgálati találmány, e nézet azt vonná maga után, hogy halasztott vizsgálatra az esetek többségében nem kerülhet sor és igy a halasztott vizsgálat intézménye által elérni kivánt cél már előre meghiúsultnak lenne tekinthető. (MIÉ. Közleményei 1970. 2. sz. 95-96 old. ) E nézet helyessége, minden eredetisége mellett - véleményünk szerint - két okból vitatható:- közzétett halasztott vizsgálatu szabadalmi bejelentés esetén a találmányi dij birói utón nem kényszeríthető ki, mivel a jogszabály által meghatározott dijazási feltétel, az "érvényes szabadalom" hiányzik,- a találmányi dijnak a költségek terhére való végleges elszámolása érdekében az érdemi vizsgálatot előbb-utóbb mégis el kell végeztetni, ennek hiányában ugyanis a kifizetett találmányi dijat utóbb a részesedési alap terhére kellene elszámolni. E fogyatékosságai ellenére a Bacher által javasolt megoldás nagy érdeme, hogy bátoritólag hat a vállalatokra, szövetkezetekre, hogy a szerződési szabadság lehetőségével olyan esetben is éljenek, amelyekre a jogszabályalkotó nem tért ki. Ezenfelül a Bacher által javasolt megoldás rámutat a jogi szabályozás néhány vitatható helyességü rendelkezésére, ill. a megfelelő rendelkezések hiányára. ad b) Ha a szabadalom a munkáltató lemondása vagy illeték nem fizetése következtében megszűnt, a szolgálati találmány feltalálóját akkor is megilleti a dijazás. E rendelkezés nyilvánvaló indoka, hogy a munkáltató mulasztásának, vagy joglemondásának anyagi következményeit ne a feltaláló viselje. Az ilyen lemondásnak vagy tudatos mulasztásnak hátterében ugyanis rendszerint gazdaságpolitikai megfontolások állnak. ad c) Már a szabadalmas jogainak tárgyalása során emlitettük, hogy a munkáltatót korlátlan rendelkezési jog illeti meg a munkaviszonyban létrehozott szolgálati találmány felett. E korlátlan rendelkezési jog magában foglalja azt a döntési jogot is, hogy szabadalmaztassa-e vagy sem a feltalált műszaki megoldást. Amikor a jogszabály egyrészről ilyen korlátlan jogot biztosit a munkáltatónak, ugyanakkor másrészről gondoskodik a szolgálati találmány feltalálója érdekeinek védelméről is, annak kimondásával, hogy ha a találmányra a munkáltató vállalati érdekből nem kiván szabadalmi oltalmat szerezni, a találmányi'dij akkor is megilleti a szolgálati találmány feltalálóját. Annak érdekében pedig, hogy a munkáltató csak akkor tekintsen el a szabadalmaztatástól, ha annak mellőzéséhez tényleg komoly vállalati érdeke fűződik, a R. 4. §-a úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben a találmányi dijat is a bérköltségek terhére, ill. a részesedési alap terhére kell elszámolni. E pénzügyi rendelkezés a legtöbb esetben azzal az eredménnyel jár, hogy a vállalat csak akkor mellőzi a szabadalmaztatást, ha a találmánynak szabadalmi oltalom nélkül történő hasznosítása még ilyen elszámolási feltételek mellett is kedvezőbb számára, mint a szabadalmaztatás.- 161 -