Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

történő folytatására, s ugyanakkor mindenki mást eltiltottak a kiváltságlevél­ben meghatározott tevékenységtől. "Már a XV. század második felétől kezdve, méginkább a XVI. század első felében kezdenek szórványosan feltűnni az első privilégiumok, amelyek uj ipari eljárások, találmányok kizárólagos felhasználását biztosítják a vállal­kozó (sok esetben egyúttal feltaláló) részére. Az újonnan kifejlődő intézmény­nek erős ellenállással kellett megküzdenie. Az ellenállás egyrészt a kisebb feudális földesurak részéről volt tapasztalható, akik érthető módon hűbéri jo­gaik sérelmét látták ezekben a jórészt polgárok számára adományozott jogok­ban, másrészt az igen erős céhszervezet részéről, amely évszázadokon át kialakult kicsinyes, aprólékos szabályokban rögzítette az ipari termelés for­máit és kivivottelőjogainak sérelmét látta a privilégiumban. Abban a mérték­ben azonban, ahogy a kapitalista viszonyok kifejlődtek, és a feudális monarchia egyre inkább kezdett az abszolút monarchia állomásához közeledni, a privilé­giumok egyre szélesedtek, egyre intézményesebbé váltak. A XVI. század má­sodik felétől kezdve már egész Európában - Magyarországon is - megtaláljuk az uralkodói privilégiumok szélesen fejlett rendszerét. (Más országokra néz­ve is vázlatosan lásd: Világhy - Eörsi: Magyar polgári jog. 1962. II. köt. 225-226. old.) Magyarország területére az első gyári privilégiumot L Lipót 1703-ban adományozta De Monte Gratiae Daniel Erazmus római lovag számára, szövet­festő gyárüzemre, valamint posztó készitésére. A XVIII. század végén jelenik meg hazánkban a találmányokkal kapcso­latos első jogi norma, a II. Ferenc császár által 1749-ben kiadott szabályzat. E szabályzat azonban tulajdonképpen csak előhírnöke a szabadalmi jog norma­tiv rendezésének: a szabadalmi jog elvei és határozott szabályai csak az 1810 és 1820 évi osztrák császári nyilt parancsban nyertek formát. Ennek az oszt­rák rendelkezésnek hatályát a magyar helytartótanács kiterjesztette s igv közvetett módon e jogszabály tekinthető a Magyarországon hatályban volt első szabadalmi törvénynek. A magyar országgyűlés felszólalt ugyan az osztrák jognak ilyen alkotmánysértő módon magyar joggá való átalakítása ellen, végül azonban a kereskedelmi társaságokról szőlő 1840 évi XVIII. tv. 66. §-a a fennálló jogállapotot szentesitette. Ilyen előzmények után indult meg Magyarországon a szabadalmaztatás. A csak Magyarországra érvényes első szabadalom lev él kelte 1841 augusztus hó 20. E szabadalom tulajdonosa Erdős Mózes János s a szabadalom elneve­zése "Épületek biztossá tétele tűz ellen". Ebben az időben azonban a szaba­dalmi bejelentéseket és leírásokat latin nyelven kellett benyújtani. Az 1848-1849 évi magyar szabadságharc leverése után Magyarországon továbbra is az osztrák jogszabályok voltak érvényben, nevezetesen az 1852. évi osztrák szabadalmi törvény, amely azután az 1861 évi Országbírói Érte­kezletig hatályban maradt. Ettől kezdve azonban a Császári udvari Kancellá­ria már magyar nyelvű szabadalmi leírást is elfogadott. Az Országbírói Értekezleten létrehozott Ideiglenes Törvénykezési Sza­bályok kimondották, hogy "... az esz szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény ótalma alatt áll. "- 15 -

Next

/
Thumbnails
Contents