Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

I. A szabadalmi jog fejlődése és szerepe

Ezt követően az 1867. évi kiegyezés kapcsán kötött vám- és kereskedelmi szövetség a szabadalmak ügyét Ausztriára és Magyarországra nézve egységesen rendezte olyképpen, hogy akár Ausztriában, akár Magyarországon jelentett be valaki találmányt szabadalmaztatásra, szabadalmat csak akkor nyerhetett, ha ahhoz mindkét ország illetékes minisztere hozzájárult. A szabadalom engedélyezése esetén pedig két azonos keletű szabadalmi okiratot adtak: német nyelvüt Ausztria, magyar nyelvüt pedig Magyarország területére kiterjedő hatállyal. Az első ilyen közös szabadalmat 1867. junius 10-én adták ki. Lebedi N. és társa prágai cégnek "Sajátnemü hátultöltő lőszerek szerkesztése” elnevezésű találmányra.

A magyar és osztrák törvényhozás utjai ezután különváltak, s Magyarország a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. tv-el (szabadalmi törvény, a továbbiakban: Szt.) megteremtette az önálló magyar szabadalmi jogot. E törvény alapján 1896. február 29-én történt az első szabadalmi bejelentés. A szabadalom tulajdonosa Pitsch Márton gyáros, Charlottenburg. A szabadalom elnevezése: "Sebvédő hüvely". Ez volt az első magyar szabadalmi leirás, amely nyomtatásban megjelent.

E törvény, amely az osztrák, német és francia jogszabályalkotás tapasztalatainak felhasználásával jött létre, a maga idején korszerű jogalkotási eredménynek: számitott. Bizonyos vonatkozásban még az akkor példaképül szolgáló osztrák jogszabályalkotást is megelőzte, nevezetesen a munkáltatónak az alkalmazott találmányaira vonatkozó jogainak biztosítása tekintetében. Kézenfekvő persze, hogy az akkor kapitalista társadalmi-gazdasági viszonyok következtében e rendelkezés csak a munkáltató érdekeinek védelmét szolgálta, s nem tekintette feladatának a feltaláló érdekeinek védelmét. ( A törvény a munkáltatónak a találmány elsajátításához való ingyenes jogát a munkaszerződésből vezette le, a feltalálót pedig a munkabérrel már díjazottnak tekintette.

A találmány létrehozását tehát a törvény nem tekintette olyan alkotói többletteljesítménynek, amelyet a munkaviszonyban álló feltaláló díjazásával kellene értékelni.)

Szabadalmi törvényünket érintő, az első világháború kitöréséig bekövetkezett fontosabb módosítások: az 1908. évi LII. tv. Magyarország belépéséről a Nemzetközi Iparjogvédelmi Unióba, amely szabadalmi jogunkat e nemzetközi egyezmény követelményeinek megfelelően továbbfejlesztette, az 1911. évi XI. tv. a szabadalmaztatható találmányoknak kiállításokon való időleges oltalmáról,az 1913. évi XII. tv. a szabadalommegvonás előfeltételeinek szigorításáról.

A Magyar Tanácsköztársaság rövid élete ellenére is talált módot a találmányi és szabadalomjogi kérdések szocialista tipusu szabályozására. Elismerést érdemel, hogy e - nyilvánvalóan csak kezdetnek szánt - jogszabály kibocsátásra olyan történelmi időszakban került sor, amikor az erőket a legalapvetőbb társadalmi, gazdasági, politikai és katonai feladatokra kellett összpontosítani.

A Magyar Tanácsköztársaság 52. NT. sz. rendeletének 1. §-a a következőképpen rendelkezik:

"Belföldi feltalálónak minden találmánya a Magyarországi Tanácsköztársaság területén a Tanácsköztársaság tulajdona.- 16 -