Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

X. A szabadalmas jogállása

szerűen találmány létrehozása, a munkaszerződésben azonban kiköthető, hogy a munkaviszony fennállása alatt a vezetése alatt állő üzemrész feladatát képező és az üzemvezető által alkotott találmány szolgálati találmánynak minősül.

Bacher azonban még tovább is megy ennél, amikor azt mondja, hogy nincs akadálya annak sem, hogy a munkáltató szerződéses utón elővásárlási jogot, vagy hasznositási szerződés megkötésére irányuló kötelezettséget kössön ki a munkaviszonyban álló dolgozó által munkaviszonyának fennállása alatt alkotott bármely, a munkáltató tevékenységi körével összefüggő találmányára, amely fogalmilag nem minősíthető szolgálati találmánynak. Ezáltal megakadályozható hogy az üzem tapasztalatán alapuló találmányokat a munkaviszonyban álló feltaláló, akár a munkaviszony fennállása alatt, akár azt követően másnál hasznosítson. (MIÉ Közleményei. 1970. 2. sz. 87-88. old.)

E gondolatokhoz a magunk részéről csak annyit füzünk hozzá, hogy az elsőbbségi jog, elővásárlási jog, a hasznositási szerződés megkötésére irányuló kötelezettség kikötése esetén ezt nem érdemes egyedül a találmányokra korlátozni, hanem célszerű e jogokat egyúttal a know-how- ra is kikötni.

A szolgálati találmány feltalálója számára a törvény un. másodlagos jogot biztosit, kimondván, hogy "ha a munkáltató sem a szabadalomra, sem a találmányra nem tart igényt, hozzájárulása esetén a találmánnyal a feltaláló, illetve jogutódja rendelkezhet. " (Szt. 9. § (2) bek.)

Ilyen esetekben is azonban a munkáltat ó kifejezett - expressis verbis - hozzájárulása szükséges. Hallgatólagos hozzájárulást védelmezni nem lehet, s a munkáltató pás szív magatartása (pl. nem szabadalmaztatja a találmányt, nem nyilatkozik a feltaláló irányában a hasznosítást illetően) nem eredményezi a találmánynak a feltalálóra való átszállását. A feltaláló tehát a munkáltató hozzájárulása nélkül a találmányt szabadalmaztatásra akkor sem jelentheti be, ha a munkáltató nem tesz szabadalmi bejelentést. A jogszabály ily módon biztosítja a vállalati érdek védelmét (titokbantartás), míg a feltalálói érdek védelmét az ilyen esetben is kötelező díjazás biztosítja.

Megváltozik azonban a helyzet, ha a munkáltató a találmányt szabadalmaztatásra már bejelentette és az OTH ismételt felhívására sem pótolja a bejelentés hiányait, vagy nem nyilatkozik. Ez esetre az Szt. 48. § (5) bek. törvényes védelmet állít fel, nevezetesen úgy kell tekinteni, mintha a munkáltató hozzájárult volna ahhoz, hogy a találmánnyal a feltaláló rendelkezzék.

Aktiv magatartást kíván meg a jogszabály e vonatkozásban a másik fél, a feltaláló részéről is: a Vhr. 5. § (2) bek. szerint csak a feltaláló elfogadó nyilatkozata esetén száll át ez utóbbira a szabadalmi igény, ill. a szabadalmi jog. Ez más szóval tehát azt jelenti, hogy a feltaláló számára biztosított e másodlagos jog nem jelent egyben kötelezettséget is, ha tehát sem a munkáltató, sem a feltaláló nem tart igényt a szabadalomra, ill. találmányra, az közkinccsé válik.

Nem egyszer előfordul, hogy a feltaláló - jóhiszemű tévedés folytán - maga jelenti be a találmányt szabadalmaztatásra az OTH-nál, s utóbb az engedélyezési eljárás során, vagy a szabadalom megadását követően a munkáltatóval együttesen megállapítja, hogy a találmány szolgálati jellegű. Ilven eset- 157 -