Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

X. A szabadalmas jogállása

ben a Vr. 17. § (2) bek. előírásainak megfelelően nyilatkozatban lehet kérni az OTft-tól a találmány szolgálati jellegének tudomásulvételét.

A találmány utólagosan szolgálativá minősitése alkalmával a szabadalmaztatással kapcsolatos költségek viselése tekintetében nemegyszer helytelen felfogás tapasztalható. A munkáltató vállalatok egy része a szabadalmat meg akarja ugyan szerezni a maga részére, de a szabadalmaztatással kapcsolatos költségeket nem hajlandó vállalni, azokat a feltalálóval kívánja viseltetni. Ez az eljárás - amint azt a Szakszervezetek Országos Tanácsának kiadványa megállapítja - helytelen. A szabadalmi jogszabályok szerint ugyanis a bejelentéssel kapcsolatos költségek a bejelentőt, tehát azt terhelik, aki a szabadalmat elnyerni kívánja. E rendelkezésbőlpedig logikusan következik, hogy a munkáltató vállalat a feltaláló részére köteles megtéríteni azokat a költségeket, amelyeket a feltaláló a szabadalmaztatással kapcsolatban már kifizetett. Ha például a bejelentési illetéket már lerótták, azt részére meg kell téríteni. (Blazsejovszky Sándor - Burán Károly - Dr. Krasznay Mihály: Újítások és találmányok ügyeinek intézése. Budapest, 1968. 123-124. old.)

Nem szól e kiadvány arról, hogy ha a feltaláló szabadalmi irodával vagy ügyvédi munkaközösséggel készíttette el a szabadalmi leírást és ez képviselte őt az engedélyezési eljárás során, az ezzel kapcsolatos költségek is a munkáltató vállalatot terhelik-e. Nézetünk szerint - ha a munkáltató vállalatnak nincs saját szabadalmi ügyvivője - e kérdésre is igennel kell felelni. A feltalálók döntő többsége ugyanis általában nem rendelkezik olyan iparjogvédelmi ismeretekkel és gyakorlattal, amely képessé tenné, hogy saját maga tudjon elkészíteni olyan szabadalmi bejelentést, amelynek alapján az engedélyezési eljárás sikere biztosítva látszanék. E költségek tehát -a bejelentési illetékhez hasonlóan - ugyancsak a munkáltató vállalat érdekében, az ő javára merültek fel, szabadalmi igényének biztosítását szolgálták, s a találmány szolgálati jellegének utólag történő megállapítása esetén kézenfekvő, hogy e költségeket is meg kell térítenie a feltalálónak, aki azokat valójában előlegezte helyette.

Különleges problémákat vethet fel a szövetkezeti tagok által létrehozott találmányok szolgálati jellege. Kézenfekvő, hogy az árutermelő szövetkezetekben foglalkoztatott tervezők, szerkesztők, akiknek szövetkezeti tagsági viszonyukból folyó kötelességük a tervezés, szerkesztés, e tevékenységük során létrehozott találmányai szolgálati találmányok.

Problematikus azonban az olyan találmány szolgálati jellegének megítélése, amelyet a szövetkezet műszaki vezetője munkaidőt követő tevékenysége során hoz létre, továbbá, amelyet olyan idősebb szakember hoz létre, aki részlegvezetőként vagy egyszerű szövetkezeti tagként dolgozik. Az ilyen esetekről megemlékezve Gedeon Sándor helyesen mutat rá, hogy mivel nevezetteknek a szövetkezeti munkaszervezeten alapuló kötelessége nem a gyártmányfejlesztést szolgáló megoldások kidolgozására irányul, ezért az ilyen személyek által létrehozott találmányok nem vonhatók a szolgálati találmányok fogalmi körébe.

Csak helyeselhető, hogy Gedeon nem áll meg e helyes jogi következtetésnek a szövetkezetek számára negatív hangoztatása mellett. A gyakorlati élet követelményeire figyelemmel azt ajánlja, hogy ilyen esetekben, amikor tehát- 158 -