Gazda István et al.: Találmányok, szabadalmak (Jogvédelem. Know-how. Értékesítés) (Budapest, 1971)

X. A szabadalmas jogállása

ződés) erre jogosult, nem pedig a feltaláló.A gyakorlatban azután rendszerint a munkáltató, ill. más jogviszony alapján erre jogosult válik szabadalmassá is.

Az Szt. 9. § (2) bek. -ének e rendelkezése tehát - amint arra a törvény indokolásai is rámutat - a munkáltató számára tartalmilag korlátlan jogot biztosit a szolgálati találmánnyal való rendelkezés vonatkozásában. E jog gyakorlása keretében a munkáltató belátása szerint kérhet szabadalmat találmányára, vagy hasznosíthatja azt ipari titokként. Adott esetben előfordulhat az is, hogy a szabadalmaztatás a vállalat számára gazdaságilag előnytelen, mert ipari titokként célszerűbben tudja hasznosítani a műszaki megoldást. Ezért a törvény alapján a vállalatok, szövetkezetek korlátlan joggal rendelkeznek abban a tekintetben, hogy akár belföldön, akár külföldön - a gazdasági szempontokat figyelembe véve - maguk határozzák meg a hasznosítás formáját és csak akkor szabadalmaztassák a találmányt, ha az a vállalat, szövetkezet érdekei szempontjából előnyösebbnek látszik.

A törvény által a munkáltató számára a szolgálati találmány tekintetében biztosított e korlátlan rendelkezési jog egyben a feltalálók irányában tilalmat is jelent abban a vonatkozásban, hogy a találmányt munkáltatójuk megkérdezése nélkül szabadalmaztatás céljából az OTH-nál bejelentsék, vagy azt harmadik személyre (vállalat, szövetkezet) átruházzák. E tilalom szankciói részben munkajogiak (fegyelmi felelősségre vonás), részben polgári jogiak (a szabadalmi bejelentés, ill. a szabadalom átruházása a munkáltatóra a találmány szolgálati jellegét megállapító birői Ítélet alapján).

Az irodalomban ismételten felvetődött a kérdés, hogy a törvénynél fogva megilleti-e a munkáltatót az elővásárlási jog a munkavállalója által létrehozott, de a szolgálati találmánynak nem minősülő műszaki megoldásra nézve. Az Szt. erre vonatkozó rendelkezésének hiányára tekintettel az uralkodó nézet szerint, elsőbbségi, elővásárlási jog ilyen esetben nem illeti meg a munkáltatót, s e találmánnyal kapcsolatban a munkáltató ugyanolyan jogi helyzetben van, mint a kívülállók találmányai tekintetében.

E kétségtelenül nem jelentéktelen kérdés gyakorlati megoldására Bácher Vilmos azt ajánlja hogy olyan találmányok vonatkozásában, amelyeknek szolgálati jellege vitatható lehet, ha a munkáltató ezek tekintetében elsőbbségi jogot kíván magának biztosítani, akkor a munkaszerződésben rendezze e kérdést. Nevezetesen célszerű ielreérthetetlenül kikötni, hogy meghatározott munkakörökben foglalkoztatottak esetében, ahol ez a munkakör jellegéből nyilvánvalóan nem következik, milyen mértékben kötelessége a munkavállalónak találmányi jellegű megoldások kidolgozása is. A munkaszerződés ilyen rendelkezésének korlátja is azonban a joggal való visszaélés tilalma (Munka Törvénykönyve 2. §), amelyből következően munkaszerződéssel sem lehet szolgálati találmánnyá átalakítani a dolgozónak a munkaviszony alatt létrehozott ojyan találmányát, amelynek létrehozása annak munkakörével egyáltalán, nem függ össze. Munkaszerződés utján biztosítható tehát, hogy a munkáltató nyerjen szabadalmat olyan találmányokra, amelyekben nagymértékben az általa rendelkezésre bocsátott: tapasztalat, ismeretanyag, pénzügyi ráfordítás ölt testet és a kockázatviselés is túlnyomórészt őt terheli, még akkor is, ha a találmány egyébként nem minősülne szolgálatinak. Például az üzemvezetőnek nem feladata szükség- 156 -